Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - Á.-O.: A nemzeti játékszín története írta Bayer József 263

TÖRTÉNETI IRODALOM. 267 tanulmányokat tett, hogy e tekintetben méltó dicséret illeti. Mind a szinésztársaságok benső és külső életét, mind az irodalomra s társadalomra gyakorolt hatását megvilágosítja. Részletesen foglalkozik a társaságok szervezetével s szinte a minutiositásig megv a legcsekélyebb tényező számi >a vételénél is. Csak egy pár rövid példa előadására szorítkozunk, a melyek különben nagyon jellemzik a szerző lelkiismeretes gondosságát és a kérdés tanulmányozásában tanúsított figyelmességét. A pesti magyar társaságnak a Rondellában történt egyik téli előadásáról szólván : elmondja, hogy egy alkalommal a különben is hideg teremben a közönség legnagyobb része, az előadás alatt is fentartotta kalapját, a mint az, kivált a vidéki színházakban, még most is szokásban van. A Pesten állomásozó b. Splényi ezred egyik inspectiós tisztje összejárta az egész színházat s mindenkit egyenkint megszólított. Némelyek aztán le is vették a megszólításra kalapjukat. E szokatlan eljárás azonban kimeríté a békés közönség türelmét s kérdőre vonták a tisztet, hogy vájjon kinek a parancsából teszi ezt ? Ez azt felelte, hogy a regiment parancsából. A városi kapitány tiltakozott az erőszakoskodás ellen. De ezzel nem lett vége a dolognak. A helytartó tanácsnak is följelentés történt az esetről. — Mindez csekélységnek látszik. De Bayer még az ily csekélységnek is tud az általános érdekből valamit kölcsönözni. A színésztársaság jó hírnevét akarja vele jellemezni. Mert a fővárosi közönség épen úgy, mint a fővárosi tanács, a színészeknek fogta pártját, a mi sokat jelentett a század első tizedében. A szerzőnek élénk s ügyes érzékéről tanúskodik, hogy a színeszek erkölcsi viseletét mint jelentős tényezőt tudja besorozni a színészet fejlődését előmozdító többi tényezők közé. Különösen érdekesen tudja a társaság szervezetét előadni. A pesti színész társulatnak a mult század végén 1793-ban történt szerepléséről például oly eleven és sikerült rajzot ád, a melyet a nagy közönség is bizonyosan élvezettel olvashat. Nem csekély dolog volt a játékszin ügyének kifejlődésére, hogy a társadalom melyik osztályából újonezozta tagjait. Mert a személyzet — mint Bayer írja — nem puszta eszköze volt a mulatozásnak, de egy nagy nemzeti eszme hordozója. Senkit sem vett föl a társaság a maga kebelébe a szülői vagy rokoni engedelem nélkül. Különösen megkívánták a jó erkölcsi viseletet. Ha valakire valami erkölcsteleuség bizonyúlt: egész hónapi fizetését elvesztette, a mi az amúgy is folyvást anyagi küzdelmekkel vívódó tagoknak elég súlyos büntetés volt. Úgy szintén a rágalmazó beszédekre s az egymás iránti tiszteletlen magaviseletre is pénzbüntetés volt szabva. Egyébiránt a törvényes czikkelyek csak a főbb dolgokra szorítkoztak. De a játszó személyek kötelességei még külön is szi-