Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - Oo-u.: Thierry Amadé: Elbeszélések a rómaiak történetéből az V. században ford. Öreg János 173

174 .TÖRTÉNETI IRODALOM. 174 meg, hogy izgasson, mint Francziaország politikus történetíróinak nagy része, kik nem oktatni akarták a szellemeket, hanem izgatni a szenvedélyeket: Thierry öntudatos lélekkel hirdeti, hogy az imaginatio, sőt az ihletés sem pótolhatja a tudományt, - a kútfők közvetlen tanulását s a tények bölcseletét ; mert hiszen a létnek valódi ismeretére nem juthat az érzések által vezetett képzelet, hanem csak a vizsgálódó s tényeket és okokat nyomozó gondolkodás. Thierrynek ez a műve, mely a M. T. Akadémia gondoskodásából legközelebb látott magyar mezben napvilágot, Aranyszájú Jánosnak, Konstantinápoly érsekének s a keleti egyház szónokai fejedelmének az Eudoxia császárné ellen folytatott küzdelmét tárgyalja, mely megszámlálhatatlan üldözéseket s végre száműzetést és halált vont fejére. E küzdelembe az Y. század első éveiben az egész római világegyetem bele bonyolódik ; a nyugat épúgy, mint a kelet, az ős Róma épúgy, mint az új, a pápa, mint a császárok, a püspökök, mint az egyházak diakónusai, a nép szintúgy, mint a hivatalnokok és udvaronczok ; egy szóval részt vesz benne az egész nép vagy az egyik, vagy a másik táborban. Az emberi szenvedélyek összes rugóit, a gyűlöletet, a szeretetet, az irigységet védők és támadókegyenlőerővel működtették a keresztyén társadalom kebelében; úgy hogy maguk a pogányok is izgalomba estek miatta. E sorsfordulatokban annyira változatos, végkifejlődésében annyira gyászos dráma tehát a legkülönbözőbb alakokban és állapotokban mutatja be előttünk ennek a társadalomnak képét. (Előszó.) Thierrynek e mű megírásához kevés történeti forrás állott rendelkezésére; ezek közt elsőrangúak Aranyszájú Jánosnak könyvei, főként pedig levelei, azután barátja, Palladius által írott életrajza, s végre azon két zsinat vitái, a melyek elitélték. E művek alapján nagyszerű fényt áraszt írónk ama kor viszonyaira, melyet a vallásos eszmék tartottak folytonos hullámzásban. Megjelen előttünk Eudoxia, a frank Bautho leánya, de már nem többé mint szerény és tartózkodó árva, a kii mint a világ szemei elől elrejtett kincset Eutropius Konstantinápoly valamelyik sötét zugában fölfedezett, s a kit tanítójának, Pausophius bölcsésznek komoly leczkéi mellől erőszakkal kellett elvonszolnia, hogy a trónra felültesse ; hanem ekkor már büszke, merész, gyönyörökben és pompában telhetetlen nő lesz belőle. A rabszolgákból és hízelgőkből álló udvar fölötti uralkodás megszokása bizonyos ridegséget és vadságot fejleszt ki benne, s férjének, Arkadiusnak megunása azon arányban növekszik lelkében, a mily arányban nő elfogúlt szeretete magas rangja iránt. Környezetében találkozunk férjével, kinek élete szunyókálással telt el s alig volt harmincz éves, mikor már korai végelgyengülésnek jelei mutatkoztak rajta. Tompultságából csak két