Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - Oo-u.: Thierry Amadé: Elbeszélések a rómaiak történetéből az V. században ford. Öreg János 173

.TÖRTÉNETI IRODALOM. 173 történeti adatok alapján a bún birodalomról és szervezetéről nyújtanak világos képet. Különösen a bún foglalás előtti Magyarország területén lakott népek ethnographiája ragadja meg figyelmünket s itt oly részletekkel is találkozunk, melyek egy ily egyetemes történelmi munkában meglepnek. Ilyen például Ptolemaeus jazyg helyneveinek megkisérlett megfejtése, s ezek közt a Vácz szónak a hajdankori Uscenummal való egyeztetése teljesen sikerült. Ebből nyilvánvalóvá lesz előttünk, hogy a Dunának dél felé való merész hajlatánál folytonosan s szakadatlanúl megvolt a népek communicatiója, s midőn őseink ide beköltöztek, csak az ősi nevet vették át az itt lakott frank-németektől, kik az említett város teljesebb nevét a Waitzen alakban tartották fenn s ebből rövidült meg a mostani magyar helynév. E helynév szakadatlan megléte minden esetre igen érdekes ethnographiai adatot képez Magyarország földének történetében. Ismertetésünk végére jutván, még csak annyit kötelességünk registrálni, hogy az előttünk fekvő két kötetet igen díszesen állította ki a csanád-egyházmegyei könyvsajtó ; díszére válnék az még a fővárosi könyvnyomtató műhelyeknek is. Megemlítjük azt is, hogy a két kötet ára 6 forint s kapható a szerzőnél. oo—u. Thierry Amadé. Elbeszélései: a rómaiak történetéből az V. században. Aranyszájú Szent-János és Eudoxia császárné. A keresztyén társadalom keleten. A franezia eredetiből fordította Dr. Öreg János. Budapest, 1887. Kiadja a Magyar Tudományos Akade'mia. Mintha Rubensnek egy-egy képe jelenne meg előttünk, ha Thierrynek valamely kötetét kezünkbe vesszük. Az alakok épen azzal a bevégzettséggel domborodnak ki, a színek ugyanazon harmóniával hatnak s a staffage ugyanazon arányos elrendezésre mutat a nagy festő vásznán, mint a nagy franezia történetíró lapjaiu. Megelevenűl előttünk a világ, kedélyünket valami kimagyarázhatatlan kedves hangulat igézi meg s elménk örömmel pihen a részletek összhangzatos szépségén, lia e gyönyörűen írt köteteket olvassuk. Nem tudjuk letenni kezünkből, s mikor elolvastuk, sajnálatot érezünk, hogy már végére jutottunk. Valahányszor e nagy történetíró műveit olvassuk, mindannyiszor önkéntelenül eszünkbejutnak Macaulay szavai, ki a történetírást, eszményi tökélyében, a költészet és bölcselem vegyületének mondotta. »Altalános igazságok benyomását idézi elő lelkünkben a részletes események és jellemek élénk előadása által.« S Thierrynek minden munkája egy-egy újabb adat ez állítás igazsága mellett. A nélkül, hogy pusztán a festői kidolgozás eszközeit ragadná