Századok – 1887

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Brutus Mihály Báthory István udvari történetírója 793

báthory istván udvart történkttrója. 797 Brutus levelezéseiben és e kor egyéb emlékeiben semmi nyoma annak, bogy a kinyomatás iránt intézkedés történt volna. Nem csekély volt tehát e sorok írójának meglepetése, mely a vatikáni levéltárban érte, inikor a lengyelországi pápai nuntiatura 1585-ik évi irományai között egy nyomtatványt pillantott meg, mely a következő czímet viseli : Jo. Michaelis Bruti Ungai icarum Berum Liber primus. Ez egy folio levél, mely felső részén Ízléssel rajzolt lapdíszt tüntet föl, középen a Báthoryak három fogat ábrázoló czímerével. A szöveg kezdőbetűje (L) ékesen van metszve, annak közepén újra előfordul az említett czímer. A levél első lapja 28, másik lapja 39 sor nyomtatott szöveget tartalmaz. Nem merülhet föl aziránt kétség, hogy egy nyomtatványminta áll előttünk, melyet a király rendeletére a krakkói nyomda bemutatott. Az kétségtelenné teszi, hogy Báthory István meg akarta kezdetni a nyomtatást és állásához illő díszszel kívánta a könyvet kiállíttatni. Bizonyára ő maga volt az, ki örömmel és büszkeséggel adta át a próba-nyomat egy példányát a pápai nuntiusnak, ki érdemesnek találta azt, arra, hogy hivatalos jelentése kapcsán, Rómába küldje. Minthogy a nyomatot az 1585-ik évi irományok között találjuk, valószínű, hogy ezen esztendőben készült. Azt, hogy miért nem hajthatta végre a király szándékát és miért nem nyomatott ki a könyv : megmagyarázza a nyomtatott levélnek összevetése Brutus ránk maradt kéziratával, mely egészen máskép kezdődik, mint amaz és a nyomtatott részletet az elbeszélés folyamában, sokfélekép átváltoztatva, tartalmazza. *) Brutus tehát nem volt megelégedve munkájával és még egy izben átdolgozta. írói ambitiója meg fosztotta attól a dicsőségtől, hogy munkáját a nagy király bocsássa közre ; (le egyszersmind azon nem csekélyebb dicsőség osztályosává tette, hogy kéziratát három század múltával hozták napvilágra. ERAKNÓI VILMOS. A Toldy-féle kiadás 16—20 lapjain.