Századok – 1887

Tárcza - Irodalmi szemle - 671

674 tárcza. Básta elől a Bocskay-felkelők foglalták el s így »ujolag elbukott«, »de most sem hódolt s'okáig idegen итак — teszi hozzá — mert a felkelők szerencsecsillaga csakhamar homályosodni kezdett« (17 -18. 1.) Még visszatetszőbb, midőn »Rákóczi-féle zendülés *-rö\ beszél (45.1.) Ilyen hang a magyar história írásban csak a Bach-korszakban divatozott : reméljük, hogy azzal együtt véget ért, daczára az ilyen szórványos utóhangoknak, melyről feltesszük, hogy vallásos elfogultságból származott. Szerzőnek fontolóra kellene venni, hogy abban az időbeu a vallásos háborúk egyszersmind az alkotmányosság megtartásáért s az absolutismus ellen folytatott háborúk voltak. — CSERGHEŐ GÉZA A Jurisic család bárói ágáról s főkép a kőszegi hős Jurisic Miklósról sok érdekes és új adatot hozott napfényre ama tan úlmányában, melyet »Die erloschenen Freiherlichen Linien des Hauses Jurisic« cz. a. az ITng. Revueben s különlenyomatkép is kiadott (32. 1.) Eletírói szerint Jurisic vagy »Nikolizza,« a mint öt kortársai és katonái is nevezni szerették, 1490-ben született, Csergheő számos új adattal járúl élettörténetéhez 1522-től kezdve, midőn a horvát határt védelmezte Ferdinánd király szolgálatában, horvát főkapitányságán (1527), portai követségein (1529. 1530.) Kőszeg dicső megvédésén, (t532-ben), alsó-austriai főkapitányságán (1537), majd krajnai főparancsnokságán (1538) keresztül, 1543. utolsó napjaiban (nov. 14. és decz. vége közt) történt haláláig, a mit Csergheő datál először. Kőszeget 1529-ben kapta zálogbirtokúl, a dicsőemlékü védelem után 1533-ban kőszegi előnévvel báróságot nyert, majd 1537-ben örök birtokúl kapta Kőszeget s 1540-ben megengedtetett neki azt egyenes örökösök hiányában nővére fiára vagy nemzetsége más tagjára hagyni. Kőszeg történetéhez s a Jurisicok ottani birtoklásához továbbra is sok adatot sorol elő a JuriSicok ez ágának a XVI. század vége felé történt kihalásáig. Jeles tanúlmánya végén a Jurisic czímert hozza tisztába Csergheő, a ki ezzel a munkájával nemcsak jeles heraldicus és genealogusnak, de érdemes történetírónak is bizonyúlt, — A XVI. És XVII. SZÁZADI MAGYAR HISTÓRIÁS ÉNEKEK. Erdélyi Páltól. Különnyomat a M. Könyvszemléből. Budapest. 1S87. — A históriás énekekkel Toldy óta behatóbban nem igen foglalkoztak. Mióta Szilády Aron nagybecsű jegyzeteivel s bevezetéseivel mind ismeretesbekké lesznek e jámbor énekszerzök : önként fölmerül a kérdés, vájjon önálló műfaj volt-e a históriás ének, vágj» abból a mondai költészetből fejlődött, a melynek egyes foszlányait alig-alig sikerült megmentenünk ? Erdélyi Pál e kérdésre igyekszik megfelelni, felölelve a históriás énekek fejlődési menetét, változásait, s hat kisebb részre osztott munkájában tüzetesen foglalkozva minden oly kérdéssel, a mely e szapora műfaj irodalomtörténeti értékével kapcsolatban áll. Szerző fáradsága s buzgalma, a melylyel irodalmunknak e parlagúl hagyott földjét oly türelmesen s kedvtelve bejárja, méltánylatunkra tarthat számot, bár nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy mindaz, a mi előttünk a füzet átolvasása után tisztába hozatik, már részint isme-