Századok – 1887

Értekezések - KOMÁROMY SÁNDOR: Thurzó Mária végrendelete és Beniczky Péter a költő - I. közl. 217

230 THURZÓ MÁRIA VÉGRENDELETE legnagyobb valószínűség szerint nagy-szombati házánál tartózkodott, hogy közel legyen, ha Mária betegsége rosszabbra fordul ; különben is ott maradt huga, kinek gondja volt reá, hogy Péter úr kellő időben értesíttessék. — Három hónap múlva 1662. február 11-én Vizkelethy Mihálvné végbucsut mondott a földi életnek s a gyászesetről értesített atyafiság minden felől jött végtisztessége megadására, nagy remények között várva a végrendelet fölbontását, mert a ki csak valami szolgálatot tett életében az özvegynek, most bő jutalmát várta, a nagyszámú udvari cselédség, a bejárók, a beteg-ápoló vén asszonyok, a meghitt emberek egész serege, s mindenki, ha csak egy miatyánkot mondott is el Mária lelke üdvösségéért, most e végrendelet után akart boldogulni, természetesen senkinek sem jutva eszébe, hogy fáradozásának még a jószivű asszonyság életében nagy hasznát látta. Mielőtt a nagyrészben távol lakó rokonok a temetésre megérkeztek volna, Ujfalussy András egy levelet mutatott föl Kereszthury László alispán előtt, melynek erejénél fogva bizonyos nagy-répéni jószág birodalmába kívánta magát helyeztetni, mit Thurzó Mária végrendeletén kivül ajándékozott neki, hogy holta után azonnal elfoglalhassa. — A szolgabíró és esküdt társai 1662. márczius 2-án »noha a jó emlékezetű asszony teste még földszint vagyon« át is adták neki a kívánt jószágot2) s ez alatt megérkeztek a Draskovichok, Illésházyak, Szunyogh Julius, szóval az özvegy legközelebbi vérségei — sa végrendelet ünnepélyesen fölbontatott.3) A mi legelsőben is annak külsőségeit illette, az ellen bizony nem lehetett kifogása senkinek, saját kezűleg alá irva és nyolcz tanú által előttemezve volt s bár az egészet eleitől végig Beniczky Péter irta, de Thurzó Mária jól ismert vonásai, és czímeres gyűrű pecsétje minden kétséget kizártak, ha szinte merültek volna is fel ez alkalommal ilyenek, a mit ugyan magam részéről nem hiszek, mert az atyafiság sokkal nagyobb kíváncsisággal várta annak tartalmát, semhogy a külsőségekkel törődött volna. Minthogy pedig a végrendelet tartalmát — az ebből keletkezett pör folyamán ugy is el kellene mondanom, s egyes pontjaira ismételten hivatkoznom, czélszerübbnek vélem azt egész terjedelmében ide igtatni, minthogy annak alapos ismerete, e történet további folyamának megértéséhez okvetlenül szükséges. Adom tehát, a mint következik.4) 1) Az itéletlevél. u. o. 2) Fasc. 16. nr. 9. u. o. 8) 1662. martins 21-én Beniczky már mint »testamentarius« intézkedik. 4) E végrendelet irodalom történeti szempontból is becses ; egy oly magyar költő fogalmazta és irta, kiről mindezideig alig tiidtunk valamit ; több pontja reá is vonatkozik.