Századok – 1887

Értekezések - KOMÁROMY SÁNDOR: Thurzó Mária végrendelete és Beniczky Péter a költő - I. közl. 217

ÉS BENieZKY PÍÍTER A KÖLTŐ. 231 »Atyának, fiúnak és szentlélek istennek nevében amen. En groff Thurzó Mária, az néhai tekéntetes és nagyságos szeptencz-ujfalvi Vizkelethy Mihály uram meghagyott özvegye, tudván azt, hogy istennek ö szent felséginek egyszer kiadott sententiája szerint minden embernek meg köll halni, az mely halandóság alá én is vettetve vagyok, azért kevés javaimról való dispositiómat nem akarván utolsó órámra halasztanom, hanem mostan ép és egésséges elmével teszek szabad akaratom szerint ilyen testamentumot és rendelést, hogy az én halálom után kevés javaimért ne legyenek semmi kérdések és villongások. — Elsőben azért, mikor az én üdvözítő Jézusom az ő szent akarattyából az én utolsó órámat elhozza, nagy örömmel ajánlom ő szent felségének az én lelkemet. És az én testemnek eltemettetését s annak gondviselését bizom és hagyom Beniezky Péter uramra, bizván ahhoz, hogy istenben elnyugott uramnak kedves attyafia volt és nekem is mindezideig sok dolgaimban tökéletes szivvel szolgált. Azért az én testemet temettesse az nagy-répéni templomban szerelmes uram koporsója mellé, és kírem azon, hogy az egy isteni szolgálaton kiviil semminemű nagy pompát és ezeremóniát temetésem felett ne tartsanak. Elvégezvén penig testemnek eltakarítását, bizom és hagyom azt is Beniezky Péter uramra, hogy ezen testamentumom szerint, az kiknek mint és mit hattam, azt ő kegyelme az szerint kinek-kinek mindeneket kezéhez aggVon, ahhoz való levelekkel együtt. Mikor azért az én szerelmes uram atyám, bódog-emlékezetü néhai £TÓf Thurzó György Magyarország palatinussa kiházasított volna, adott velem tiz ezer forintot, mely pénzt nem akarok az én atyámfiaitúl elidegenítenem, hanem azon tiz ezer forintot hagyom az esitári jószágbúi az én atyámfiainak, az kikre nézendő volna, de mivel azon esitári jószágon az tiz ezer forinton felül egynehány ezer forinttal több vagyon, azt a menynyivel több, hagyom az néhai gróf Draskovith .János uram gyermekeinek, osszák el egymás között és egyik az másikat fizesse ki és alkodgyanak meg rajta. — Az mi penig arany és köves marhámat illeti és ruháimot, azokat még éltemben közibök osztottam az atyafiaknak, az mint magok is tudgyák. Szúnyog Julius uram, mivel szerelmes annyát, az én öcsém asszont, gróf Thurzó Annát halála órájáig nagy engedelmességgel, szorgalmatosan gondgyát viselte és becsülte, azért az istenes cselekedetiért hagyom neki az ezüst mivemet mindenestül, mely mostanában szombati apáczák kalastromában őrizetnek okáért lepecsételtetett ládában vagyon. Mindazonáltal az említett tiz ezer forintbúi ki ne tudassék Szúnyog Julius uram része evvel az ezüst mívvel, hanem az abbúl jutandó része is megadattassék. Továbbá tudva vagyon mindeneknek, hogy megnevezett szerelmes uramot az fogarasi fogságbúi minémií nagy somma pénzen váltottam légyen ki, az mely pénznek megszerzésiért szegény uramnak nemhogy jószágát, de csak egy talpalatnyi földét sem el nem adtam sem el nem zálogosítám, kire nézve nem akarván szerelmes uram, hogy sok gonddal, fáratság-