Századok – 1887
Könyvismertetések és bírálatok - TÉGLÁS SÁNDOR: Alsó-Magyarország bányamívelésének története írta Péch Antal 756
történeti irodalom. 869 tására rendelt erdők tervszerű kezelését s rövid idő alatt teljesen helyreállítja nemcsak a rendet, de a kincstár hitelét is. 1649-ben már heti 400 márkára előirányozza az ezüst termelést, annak 1 3 a költségek fedezésére, 1 /8 adósságtörlesztésre s 1 a királyi kincstárnak számítva. Ez év vége felé azonban a termelés megkétszereződött s az adosságok törlesztése is gyorsabb menetet nyer. Ismertetésünk szük keretében nem ölelhetjük fel Selmecz ez időbeli bányászatának további részletezését s csupán a kohóüzem primitív berendezéséről kivánok meg említést tenni. Minden bánya külön dolgozta fel terményeit s a próbavétel oly hiányos vala: hogy 1627-ben a gyanúsított tisztek ügyében elrendelt vizsgálat 27°/0 apadékot tüntetett fel az ezüstnél. 1629-ben vált kötelezővé, hogy a kohóval nem rendelkező magánosok a kincstári kohokban tartoztak beváltani érczeiket s ezek beváltmányait is kémle alá vegye a kincstári kémlelő tiszt. A beváltás egész 1633-ig űrmérték, rümpel szerint történt, akkor lépett a súlyozás életbe. Lobkovitzi Poppel gróf figyelme szintén kiterjedt a kohóüzemre 1648-ban a fogyatékok apasztási módjának kitudása végett próbaolvasztásokat rendeztetett. Az eredmény azonban nem felelt meg a várakozásnak. 1648 november 7-én 36 márka ezüst helyett csak 18 márkát eredményezett az utolsó heti olvasztás s a hijányzó ezüst hollétét kiderítni mégse tudták. Ugyancsak 1648-ban szabályozza Lobkovitzi Poppel gróf a társláda ügyét megtiltva a felesleges utazásokat, az újonnan bélépőket heti bérük x /4 -nek beszolgáltatására utasítva. A társláda, zászló, jelvények a bányabiró gondja alá estek s kinél gyertyaszentelő után kelle a leszámolást megejteni stb. A többi bányákról fejezetenként jegyzi fel szerző a figyelemreméltó adatokat. Bélabánya 1600 óta veszteséggel dolgozott s a kincstár költségén megnyitott altárna roppant költséget emésztett fel a nélkül, hogy a Siebenweiber tellér meghozta volna a kárpótlást. Bakabányát a törökök szomszédsága kényszeríté tétlenségre. Időnként felvették ugyan egyik másik tárnát ; de mindannyiszor ismét abba is hagyták. Újbánya a török közelségét szintén sinlé. A kincstár 1635-ben kitakartatván az althandelaknai régi evéseket 1 2 év alatt 500 márka ezüsthöz jutott 1637-ben 14ezerfrtnál többet jövedelmezett ; de 1640-ben a működésben állott gépekkel lejebb nem hatolhatván, a mélység viz alá merült s a munkálatok abban maradnak. Körmöczbánya a megelőző században bekövetkezett lehanyatlásból most se bírt kivergődni. Csak a Mély tárna mivelését folytatták bámulatos kitartással. A város jelentőségét a pénzverő tartáfenn,melyet Praudeisz báró hasztalan kísérlett meg Selmeczre áthelyeztetni.
