Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - TÉGLÁS SÁNDOR: Alsó-Magyarország bányamívelésének története írta Péch Antal 756

764 TÖRTÉNETI IRODALOM. Az urvölgyi rézbányák az anyagi terhek és zivataros idők daczára kielégítő eredményei működtek s ezek kezelését a kincs­tár az egész bányakerületben legrendezettebben folytatta. 1602— 1620-ig átlag 7.001 mázsát tett az évi termelés. Későbbi évekről hézagosok a feljegyzések. Az elárúsítás vállalkozók utján történt s azok lelkiismeretességétől függött az üzem menete is. A mívelés mindinkább dél felé terjedt s 1641-ben egy uj aknát (Mária aknát) mélyítettek le. Libetbányát 1604-ig a kincstár kezelte s ekkor a beállott háborúk miatt hagyta el. 1609-től magánosok kisérlették meg sze­rencséjüket, de oly kevés haszonnal: hogy 1642-ben a rézbányák el voltak hagyatva. Időzközben vasérczeket kutattak itt ki s 1634-ben vaskohó működött ott. Bóczán 1609-ben az addig folyta­tott lanyha működés is megszűnt, 1611-ben ismét uj életre kelt, hogy néhány év múlva teljesen romba dőljön. Végre az időszak foly­tán Ortat higanybányájának 1636-beli müvelése érdemel említést. A vasmüvek közül a vijnyei 1600-ban leégett. Három év múlva egy polgár vette bérbe, 1610-ben egy hámorral toldotta meg. 1633-ban Lorberer Konrád is építtett egy hámort és olvasztót; csakhogy 1638-tól az általános pangás alkalmasint véget vetett az egésznek, mert többé említésbe se jőnek. A rhoniczi vasgyár 1640-ig jól folytatta üzletét. Akkor érczeit nagyobb távolságból kényszerülvén szállíttatni, veszteségbe jutott. A breznicskai vasgyár teljesen szünetelt. Ezekben adhatám Péch művének rövid vázlatát. Mívelődés­történelmüuknek igen becses adalékait ismeri fel a szakember e gyér mutatványból is s mindenesetre nagy nyereség lesz irodal­munkra, ha a gondviselés szerző terveinek megvalósúlását lehetővé teszi. A következő köteteknél azonban nézetünk szerint a mostani elaprózó részletezés helyett jobban tenné szerző, ha az egyes bányatelepek fejlődési phasisait tömör nagy vonásokban adná s befejezésül a bányászat az időbeli egyetemes állapotát foglalná együvé. Áttekinthetőség tekintetében bizonyára sokat nyerne munkája. És még egyet. A bányászati műszavak javítására épen egy ilyen könyv kínálkozik legjobb alkalmul s szerző már magas hivatali állásánál fogva is illetékes volna arra : hogy gyéríteni igyekezzék azon rosszul formált műszavak számát, melyek a nem avatott olvasóra nézve könyvének használatát most határozottan megnehezítek. TÉGLÁS GÁBOR.

Next

/
Oldalképek
Tartalom