Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - TÉGLÁS SÁNDOR: Alsó-Magyarország bányamívelésének története írta Péch Antal 756

760 TÖRTÉNETI IRODALOM. írtnál nagyobb pénzverési jövedelem nem kerülhetett ki s ezüst-és pénznemük beváltásával, sőt a fémérték csökkentésével valának kénytelenek segítni. E miatt gyanú alá is jöttek a tisztek s a körmöczi alkamaragróf az esztergomi érsek védelméhez fordúl kifejtve a kezelését. E szerint a pénztárnok egy ellenőrrel veszi át a kiverendő fémet a pénzbecsőruek és olvasztónak, kik rudakká öntve ismét előbbieknek mérik vissza, kötelezve levén a mutatkozó hijány megtérítésére. Most a munkások szám szerint 200 kezére jutnak a rudacskák, a kik ismét kártérítéssel tartoznak, ha a kiszabott mennyiség nem futná. Ekkor veszi át a pizetarius a prímást megillető pizetát s következőleg minden viszszaélés ki van zárva. A pénzverő nyereségből az országgyűlés töbszöri meghagyásához képest a beszterczebányai rézmüvek adósságai törlesztettek első sorban (4—5 hó alatt 450 ezer frt). Innen tartották fenn 3 évig a végvárakat 441.885 frt költséggel, fedezték a bányavárosok, Vág-Ujhely, G-yőr, Komárom, Pápa Tótis, Kanizsa, Horvátország helyőrségeinek költségeit. Egyúttal a beállott drágaságra való tekintettel 1626. márczius 10. kelt kir. rendelettel a 15 latos ezüst márkaja 6 frt 15 dénár helyett 8 frt 75 dénárral magasabbra emeltetett, miáltal 147.868 frt jutott a báuyapolgárok közé a bányászat emelésére. Bányászatunk történetében emlékezetes fordulópontot képez 1627. midőn a repesztés először alkalmazásba jött. Ez ideig a lágyabb kőzetet csákány nyal, a keményebbet ékkel, kalapácscsal fejtették s a munka lassúsága és költséges volt amiatt kemény kőzetben még jó érezek mellett is többe került a fejtés, mint a menyi érezhez jutottak. Németországon és Nagybányán a levágandó sziklafal elé tüzet gyújtottak s a lángot azon irányba vezették, melybe hatolni akartak. Selmeczen megfelelő léghuzam híjában, a zsákszerű üregekben ez az eljárás bevezethető nem vala. Körmöczön sem alkalmazták ; Urvölgyön a kőzet lágysága tette azt feleslegessé s az egész alsómagyarországi bányászatnál a tűzetetés nyomait csupán Bócza tartotta fenn. És jóllehet a lőport a XII. századtól kezdve hadiczélokra is alkalmazták, Montecuccoli Jeromos grófnak, a nálunk jól ismert tábornok rokonának jutott eszébe a lőpornak bányászati czélokra való alkalmazása. О 1624-ben özvegy Gienger szül. Conci Anna bárónét nőül véve a Brenner-szövetkezet főrészesévé lett s egy Weindl Gáspár nevű tiroli egyénnel tétetett 1627. február 8-án lőporral kísérletet a Felsőbiebertárnán, az altárna szintje alatt, a mostani Istenáldásnak nevezett bányamezők fejtéseiben. A jó siker a későbbi ellenzések és ármánykodások daczára diadalra juttatá a lőport, mely e szerint Selmeczen jött először a bányászat szolgálatába. Állítják ugyan, hogy Freibergen még 1613-ban megkisérlették a lőporral való robban-