Századok – 1887
Könyvismertetések és bírálatok - TÉGLÁS SÁNDOR: Alsó-Magyarország bányamívelésének története írta Péch Antal 756
történeti irodalom. 869 tást ; de be vau bizonyítva, bogy 1643. előtt nem ismerték e módszert. Hazánkból terjedt át az 1627-ben Graszlitzba (Csehország), 1632-ben Clausthalba ; míg Angolország csak 1670, Svédország pedig 1724-ben honosítá meg a lőpor használatát s így ez ujjítással hazánk ajándékozá meg a bányászatot. De Montecuccoli gróf korszakot alkotó felfedezése se vethetett gátat a bányamívelés hanyatlásának. A vezetők tanulatlanságálioz nagymérvű gondatlanság is járult s a talpalá mívelés rendszerének hátrányait az üzem egyik, vagy másik ágának javulása nem parallysalhatá. Ha 1627-ben, mikor a Felsőbiebertárna térképe alapján a viszonyok fel valáuak tárva, komolyan hozzáfognak az aknák mélyítéséhez s a vízlevezetést oda irányítva, ott lóerővel segítnek magukon : a kézi szivattyúzás sysiphusi munkájának vége szakad s a szentháromság, vagy kornbergi altárna erélyes folytatása által a lecsapolás a részesek kimerülése előtt lehetségessé válik bizonyosan. E mellett a feltárási munkálatoknak se kell vala szünetelniük s főleg a kórháztelléren csakhamar bő áldáshoz jutnak; míg a 16 évi folytonos küzdelem apránkint felemészté a Brenner-szövetkezet erejét s a bukás örvényébe sodorta azt. Pedig a viszonyok aránylag kedvezőleg alakúltak, mennyiben 1630. és 1631. évenkint 40.000 márka ezüstöt juttatott a pénzverőbe. Csakhogy a vezetők a jelen áldásainak élvezetébe merülve a jövő előkészítésével, biztosításával vajmi keveset gondoltak és a vízemelési nehézségek figyelembe vétele nélkül fogtak rendesen új teliérek pl. a kórháztellér feltárásához. Az általános fegyelmetlenség, a kezelés és vezetés rendszertelensége, a háborúk okozta drágaság és károk bomlasztó hatása 1640-ben annyira előtérbe nyomult ; hogy Gienger báró a Brenner-szövetkezet főrészese fizetésképtelennek nyílvánítá magát s a félszázadnál tovább szerepelt társúlat feloszlása kikerűlhetetlenné vált. Szerencsétlenségre a többi bányák is veszteséggel működtek ; a kincstár is csak kölcsönvett pénzzel folytathatá az üzemet s mert épen pénzetlensége miatt a szövetkezet munkarendszerét nem reformálhatá, sőt terheit a Gienger-féle részvények is csak fokozták, négy év múlva nála is beállott a munkaszünet kényszere. Három hónapi szünetelés után a Siceli testvérek haszonbéresíték ki a bányákat. Két év múlva ezek ereje is kimerült s 1646-ban új hűbéres társúlat lép helyükbe, bár ekkor az évi termelés a 3000 márkát alig üti meg. E közben 1644. elején Rákóczy György hadai birtokukba veszik a bányavárosokat. A fejedelem a bányák fenntartására késznek nyilatkozott s a beszterczebányai kamaránál kérdést tett az iránt : nem lehetne-e az erdélyi bányákkoz s főleg Zalatnára, hol