Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Az oláh nyelv és nemzet megalakúlása írta dr. Réthy László 732

744 TÖRTÉNETI IRODALOM. oklevelei, melyek kivonatját közöltem,legnagyobb felvilágosítást adnak. Hogy ezt a történetet is mesék veszik körül, azért maga nem lesz homályossá. Minthogy líétliy e fejezetben annyi sok új tényt hoz fel, részemről sajnálom, hogy a báni pénznek eredetét és történeteit mellőzte, holott az nagy nevezetesség a havaselföldi társadalomban. A VIII. fejezet az oláh költözésről szól Magyar-, Lengyel-, Morva- stb. országok felé. » Illy r eredetű a rumcnség, mint az albánság, úgymond Réthy a 78. és 79. lapon, a külömbség annyi közöttök, hogy míg az albán csak egyes hatásokat (szó-kölcsönzéseket) fogadott el a római colonistáktól : addig a rumi n a nevével együtt nyelvének csaknem egész anyagát olasz forrásból merítette«.... »A rumönek és albánok elei civitasok körül éltek (civitas, rum. cetate, alb. kjutete), a civitasok pedig conventusokuak voltak alárendelve, minő Dalmátiában kettő volt : Conventus Naronitanus (Herczegovina, Montenegro és Éjszak-Albánia) és Conventus Salonitanus (a mai Dalmatia és Nyugati Bosnyákország). Itt ültek össze a törvényszékek ; itt intézték el a római hivatalnokok az ügyes-bajosok dolgait.« S a conventus szó megvan mind a három rumén nyelvjárásban, kuvünt: szót, beszédet jelentvén; albánban is kuv'énd=beszéd stb. Ez időtől fogva, »hogy a hegylakó illyr a conventusokban a római törvénybiró előtt mondta el panaszát s a beszéd, szó fogalmát e kuvëntével szerkesztette meg, addig a korig, mikor Bukarestben a pai'lamentház üléstermében rumen nyelven szerkesztik az állam törvényeit, s a debatok egy-egy szónok ajkára vonják a közfigyelmet, politikai hírlapok tárgyalják a vita menetét, s a távíró hordja szét az eseményeket, immár másfélezer év mult el.« (a 163. lapon). Ennélfogva itt Réthy a rumënséget Kr. u. 380-tól fogva nőttnek, szaporodottnak állítja. Ebben nyilván tévedés van, hisz maga más helyütt a rumen nyelv eredetét, első alakulását a VI—VII. századba helyezte. Az okoskodás körülbelül olyanféle, mintha valaki az asztag (stog) szláv szónak régiségét Hermanarik gót király idejébe birná felvinni, s abból, mert az a magyar nyelvben megvan, azt hozná ki : tehát a magyarság históriai léte Kr. u. 370-tájban kezdődik. (Cséplés foly most itt Tiszaföldváron, azért jut az asztag szó eszembe.) Hát ha a kuvent szó csak a X-ik században került volna a rumënségbe ? Nem mutatnak-e már a rumen cetate és az albán kjutete külömböző korra? Az albán szó azon régiségre megyen föl, midőn a latin civitas szó még kivitasnak, s Cicero még Kikeronak hangzik vala. Ellenben a rumen *) Die Rumänen und ihre Ansprüche 113., 114. lap.