Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Az oláh nyelv és nemzet megalakúlása írta dr. Réthy László 732

738 TÖRTÉNETI IRODALOM. hogy Réthy a 49. lapon a rumén nyelvet az olasz köznyelvből idomúltnak mutatja be ; a 85. lapon meg így szól : »Nem illyr nyelvhatással van itt dolgunk, mely a latinok (olaszok) nyelvére folyt be, s azt módosította volna, hanem külön fajjal, mely minden italiai traditio nélkül alkotja az éij nyelvet, melybe nemzeti typusát, otthonának individualitását, egész erővel viszi be.« Ezt ugyan Réthy az albán nyelvről állítja, de a latin nyelvnek hatását az albánra lehetetlen nem látni ; s habár a rumën nyelv a szerkezetére illyr is, az olasz nyelvnek hatását erre, mint az albánra, tagadni nem lehet. Ktilömben is »nemzeti typus«, az »otthonnak individualitása« szépen hangzó szók, de bajos meghatározni, hogy tulajdonképen mit jelentenek. Legalább én nem tudom még : a nemzeti typus, az otthonnak invidualitása, teremti-e a nyelvnek sajátságát, vagy ez teremti-e amazokat? Ugyanott mondja, hogy Kopitar, Miklosich, Hunfalvy már sejtették a rumën nyelv állását, de körülírni nem tudták. Ha én valaminek állását sejtem, azt, úgy hiszem, körül is bírom írni. Hisz könnyebb a körülírás, mint a dolog mivoltának kifejezése. Ügy látszik nekem, Réthy a Miklosich nézetével egyez meg, a ki a rumën nyelvnek sajátságait egyedül az illyr-albánnak tulajdonítja. De hát a Balkán-félszigeten csak Albánia közelében fejlődött-e ki latin élet? Moesia, Dardania latinosabbak voltak, mint a régi Epirus, vagy az új Albánia ; mert ott kiveszett a thrák nyelv, itt pedig megmaradt az illyr nyelv, a mai albán nyelvben ; amott a latinosodás miatt veszett ki a thrák nyelv, itt megalatinosodás mellett is maradt meg az illyr nyelv, tehát itt gyengébb volt a latinosodás, mint amott. A régi thrákokat és illyreket pedig inkább egymáshoz rokon mintsem egymástúl idegen népeknek tartjuk. A thrák nyelvben is ösztön lehetett az articulus utántevésére, mint az illyrben. S a byzantinusok tanúsága, kik legelőbb említik a blak, vlach népet, mégis nyomhat valamit ; az a tanúság pedig a vlach népet régi moesiai népnek vallja, tehát a moesiaiak ellatinosodását is hirdeti. Egyébiránt »vájjon az illyr (alban) nyelvcsalád nem tarthat-e ép úgy számot a rumën nyelvre, mint a latin (román) nyelvcsalád ?« — erre a kérdésre, melyet Réthy a 95. lapon felvet, biztosabban felelhetnénk, ha volna illyr nyelvcsalád, mint van igazán latin nyelvcsalád. Talán mégis inkább mondható, hogy a rumën nyelv a romanismusnak egy ága, mely az illyrismusba hajlik át, mintsem az, mit Réthy mond, hogy a rumën nyelv az illyrismusnak egy ága, mely a romanismusba hajlik át. Homályos azon kívül az is, a mivel Réthy a gondolatját fel akarja világosítani. » A rumën nyelv valóban, úgymond, egy, a nyelvtudományban lappangó, új eszmét vet felszínre. A mint a modern antkropologia