Századok – 1887
Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Az oláh nyelv és nemzet megalakúlása írta dr. Réthy László 732
841 TÖRTÉNETI IRODALOM. Szeretném ismertetésemmel reá bírni azokat e könyvnek olvasására, a kik az úgynevezett oláh kérdésről hallottak ugyan már egyet-mást, de magával a kérdéssel még általában sem gondoltak sokat, annál kevesbbé részleteivel, melyek tudása nélkül a kérdés olyan nem-bánom-féle marad mindég. Pedig bizony az nem olyan. A történeti tájékoztatás igen hasznos, ha helyes ; ha nem az, a tanúlni akarót megtéveszti. Réthy szerint (Előszó X. XI.) Bonfinius származtatta volna először a rumöneket Trajanus colonusaitól ; hogy »Bonfinius hagyománya íróról-íróra szállott s az ismeretek terjedésével európai keletet nyert«, — hogy »e fonalon indúl meg a rumën történetíi'ás s ehhez méri kutatásait az európai tudományosság. Nagy nevek : Thierry, Gibbon, Banké, Mommsen magyarázzák tovább a Bonfinius-hagyományt, szélesebb háttérbe helyezve s gazdagabb eszközökkel tárgyalva a kérdést.« — Ez nagyon megtévesztené azt, a ki Gibbonban, Thierryben, Mommsenben, Bankéban (így következnének az írók) szélesebb háttérbe helyezve s gazdagabb eszközökkel tárgyalva keresné a Bonfinius hagyományát. Az említett írók egyszerűen azt mondták, hogy az oláhok a rómaiak utódjai, s arról úgy voltak meggyőződve, mint Bómának egykori kezdetéről. A szélesebb hátteret, a gazdagabb eszközöket csak az oláh, szláv és magyar nyelvekből, meg az erdélyi és havaseli történetekből meríthették volna ; úgy de azokat az említett írók épen nem ismerik vala. Nagy nevök ellenére csak declaináltak e tárgyról, a melynek kikutatására képtelenek valának, sőt az arra való képességet még csak nem is negélyezték, fitogtatták. Igaz, Bonfinius állította az oláhok eredetét a rómaiaktól ; de azt állította híresebb kortársa II. Pius is ; s ha valamelyiknek állítása európai keletet nyert, a Piusé, nem Bonfiniusé nyerte azt. De az újkori rumen írók, a kik kevés kivétellel magyar tudományos körből származtak, igenis Bonfiniusra hivatkoznak, kit a nevezett külföldi nagy írók talán csak nevéről ismertek. Réthy igen helyesen Kopitar és Roesler emlékének ajánlja a könyvét ; azért, azt gondolom én, az Előszóban vagy Bevezetésben a két írónak idevágó müvét vagy müveit valamennyire le kellett volna írnia — épen a tanúlni akarók kedveért. Azokat nem eléggé tájékoztatja ez (Előszó XII.) : A rumënség elszórtsága mellett a nyelvnek közös traditiói már Kopitart arra vezették, hogy az oláhság balkáni eredetének hypothesisét tudományos alapra fektesse ; tanait Miklosich, Hunfalvy Pál, Tomaschek fejtették tovább, kiket Roesler Róbert históriai okokkal támogat,« Kis homályosság sőt ferdeség van ebben az állításban, hogy Roesler Róbert históriai okokkal támogatja Miklosich, Hunfalvy Pál és Tomaschek fejtegetéseit ; — mert azt nyilván úgy érti a tanúlni SZÁZADOK. 1887. IX. FÜZET. 48
