Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Az oláh nyelv és nemzet megalakúlása írta dr. Réthy László 732

734 TÖRTÉNETI IRODALOM. akaró, hogy Roesler Róbert a bárom megnevezett író után következett. Pedig voltaképeu emez írók törtéueti sorát Roesler kezdi meg ; Tomascliek és Hunfalvy Pál Roesler után léptek fel e téren ; s Hunfalvy Pál kezdte meg az erdélyi incolatussal, az erdélyi jogviszonyokkal stb. a történeti okoskodást, mely forrás nincs még kimerítve. Hanem kát mit tettek tulajdonképen Kopitar és Roesler, azt, úgy biszem, a tanúlni akaró tudni szeretné. Kissé merész Gröber Gusztávnak »Grundriss der romanischen Philologie«-jénél, meg Pic és Jungnak ide vágó munkáinál fogva azt állítani : »A kérdés, mint a szaktudomány tárgya, ujdonat-új s a tudományosság még a methodusban sem tudott megállapodni, melyet annak tárgyalásánál követni kell.« (Előszó XII. XIII.) Azt hiszem, ujdonat-újnak nem lehet azt a kérdést mondani, melyet többen két-három tizedév ólta vitatnak; még kevesbbé lehet mondani, hogy a tudományosság még a methodusban sem tudott megállapodni, melyet a tárgyalásánál követni kell. Miután Colombo az első útat Amerikába megtette, az új világrész fel volt fedezve ; s akármennyit tett is Yespucci Amerigo, a felfedezést, tehát az útnak kitalálását az új világrészre, Colombonak tulajdonítjuk. Az oláh kérdés tárgyalásának útja, a methodus, ki van már találva ; ha Pic, Jung, meg az összes új rumën históriaírás nem akarja azt az útat követni, az nem teszi bizonytalanná a tudományosság methodusát, hanem csak saját magok tudománytalanságát tűnteti ki. S Réthy László érdeme, ha az oláh kérdés tárgyalásában egy másik Yespucci Amerigo; deColombo nem lehet. No, de csekélység mindössze is az én észrevételem, mert kifogásnak nem akarom nevezni. Nagyon helyesen kezdi meg így munkáját az író : »Ethnologiai kérdéseknél első s legfontosabb szerepe van a nyelvnek. Ez mint a bizonyítékok közvetetlen s a legmesszibb régiségbe felnyúló forrása, egyszersmind a leghitelesebb s a legrészletesebb körűiményekkel beszámoló tanú.« — Eddigelé nálunk a nyelvtudó-. mányt olybá vették és veszik most is, mintha nem volna köze a történelem-tudományhoz. Pedig az újabb, már írott р. o. az erdélyi történeteket sem érthetni meg jól mélyebben látó nyelvtudomány nélkül ; hát még a régibb történeteket, a melyek nem diplomákban, hanem csak magának a nyelvnek megszólalásában nyilatkoznak, hogy lehetne nyelvtudomány nélkül felfogni ! Mennyi történet nyilatkozik a folyó-, hegy-, falu- város-nevekben, már némileg az én fejtegetéseim is bizonyítják. Mennyi nemcsak történeti, de államjogi tudomást foglalnak magokban az Erdei, Havaséi, Ungrovlachia tartomány-nevek ! Nemde már ezek halomra döntik a külföldi nagynevű írók véleményét az oláh kérdésre nézve ? De hát