Századok – 1887

Értekezések - VÁMBÉRY ÁRMIN: Kanizsa 1600-1601. - I. közl. 716

KANIZSA. 721 együtt, a pokol mélységes feuekére, önnöumagát pedig a többi 170 muzulmán fogolylyal a mennyországba juttatta. Nyugodjanak békében ! Ferdinánd német császár, ki ezen háborúban Európa összes seregeinek vezére volt, Buda felé akart menni, midőn meghallotta, hogy a megboldogult Haszan pasa lőn Buda védelmével megbízva. Erre megváltoztatta szándékát, félve ugyanis emezek ügyességétől, inkább akart Kanizsa fölmentésére sietni s a szerdár seregével ütközni meg, mint Haszan pasával. Fejzi szerint, midőn a császár nagyjaival tanácskozott, azt mondá : »Inkább megyek egy lyukba szőrűit róka ellen, minthogy megütközzem egy a szabadban levő oroszlánnal.« A császár tehát 140,000 ember és 100 ágyúval Kanizsa alá jött. A szerdár Ekrem tábora pedig 120,000 emberből állott. Csakhogy meg kell jegyeznünk, hogy az iszlám sereg nyilt ütközetet vívott és várat ostromolt. A. vár őrsége pedig, az összes történetírók tanúsága szerint, több mint 60,000 emberből állott. Azonfölül, minthogy Ibrahim pasa nagy tehetsége ismert volt a seregben, Ibrahim pasa féltékenységének tulajdonították azt, hogy Teriaki Haszan pasa Buda védelmével lett megbízva. E miatt és mert amúgy is haragudtak a szerdárra, egy pár hitvány ember, kik Ibrahim pasa előtt huzamosabb ideig mocskolták a szerdárságot, a seregben lazította az egyetértést. Jött egy csomó lázongó hajdú is, akik Fejzi szerint »kötél, öv és bicskával voltak fölszerelve az állam kincstár megrablására,« ezek közül némelyek önkénytesek, mások népfölkelők gyanánt egyesültek a sereggel. Ezen hajdúk legfurfangosabbjai, mielőtt harczolni kezdettek volna az ellenséggel, »pajtások — mondák — a német ellenség tüzelésének nem lehet ellenállani, iparkodjunk magunkat megmenteni.« Ilyféle ostobaságokkal a sereget visszafordítva, a császári tábor podgyászát kirabolták. Az ellenség Kanizsa alá érkezett s táboruk mellett, melyet ütöttek, árkokat ásatott s aknákat fúratott amaz idők hadviselési módja szerint. A császári táborból egy kis lovascsapat ment ellenök. Ezek azonban nem szpahik és szilihdárok, hanem csak hitvány emberek voltak, kik egy-két puskalövés után az ellenség előőrsei által legyőzetve hátráltak. Csak a bégek maradtak állomásukon, a tábornak támaszkodva kíséretükkel s a szandsákságuk fölkelőiből álló alattvalóikkal. Hanem az ellenség tudva, hogy az egri hires győző, Ibrahim pasa a szerdár, nem merte üldözni a futókat, csak sánczaikból lőttek ágyukkal ; a golyók azonban, a táborban kárt nem okozva, túlrepültek. Egész nap, estig csatarendben állottak, de ütközetre nem került a dolog. Alkonyatkor aztán mindkét fél visszatért helyére. Az ellenség azon éjjel u. n.