Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Salamon Ferencz: Budapest története II. és III. k. 48

68 tört én eti iroda 1-ом. kevesen versenyezhetnek vele, de az embert öli meg, azt,aki egy meghatározott fajhoz tartozik, bizonyos korban, bizonyos környezetben él. Az ő emberei e létföltételek nélkül élnek, mint a La Bruyère characteïei, általános emberek s nem a természet productumai. Szóval a múlt század frauezia philozofusaihoz hasonlít ebben, az emberekről való fölfogásukat csupán, specificum gyanánt, még az állandó factorokkal kibővíti. Ezzel az emberek s az emberi cselekvés természetes egyéniségétől jellemzetességétől, megfosztva, mozgása, élete lebetetleuné vau téve. Ezért míg Salamon egy-egy institutiót kitűnően tud elemezni, annak, az emberekre való különféle hatását meg nem látja. A török hódítás szervezetének teljes ismeretét neki köszönhetjük. Mindenesetre ez nagyon fontos, de éppen olyan fontos volna tudnunk azt is, hogy e hódítás koronkint milyen befolyással volt őseinkre. Salamonnál erre hiába keresünk feleletet : úgy tünteti föl ő a hódítást, mintha az a magyarok szemében századokon keresztül egy és ugyanaz lett volna, s valóban nem is gondol vele. Meggyőződése : hogy mert állandó volt, hatásának is Ugyannak kellett lennie. Pedig az emberekből kiindulva, azt látjuk, hogy a XVI. században a hódítás súlyát — kivéve a társadalom legalsó rétegét, melyre különben is, a nyomás mindenkorban egyformán súlyos — az emberek meg sem érzik, az ellene folytatott csaták nemis védelem, pusztán vitézi mérkőzés. A század végén már, nemcsak hogy nem félnek tőle, hanem saját czéljaikra is fölhasználják. Igy tart ez I. llákóczy Györgyig. E kortól kezdve már tűrhetetlen kezd lenni a hódítás, a törökben még a mohamedánt is megutálják. E háromféle fölfogásnak elemzésetaián még fontosabb volna az institutióénál, mert hiszen az emberek összes cselekvése korról-korra e fölfogástól függött, s ha a hódítás szervezetében nem is változott, változtak az emberek és a hódítás sorsát is e változás dönti el. Végre is minden institutió, kormányforma, dogma, könyv csak az emberek által él, mindaz rájuk nézve puszta anyag, a mit minden kor vagy faj a maga szükségeihez képest, a maga fölfogása s érzülete szerint megért és földolgoz s activitását szabatosan körülírja. Salamon előtt természetesen ez mind lényegtelen. Mindezeket a kérdéseket még csak föl sem teszi magának, a fődolog előtte az állandó factorok. Ezek szerinte az emberi cselekvés végokai ; ezeknek kell megfelelniök az általa fölvetett összes kérdésekre, ezekből akar kimagyarázni mindent. Ezért aztán ha ez még sem sikerűi, zavarba jön, mint példáúl Mátyás trónrajutásánál, a mi lehetetlen volna, ha abban — méltán — a kis nemességnek s éppen Pestnek diadalát látná a főurak Budájával szemben. E mellett sokszor egyoldalúságba esik, factorainak magyarázó képességét, fontosságát az emberi cselekvésre túlbecsüli. Buda bukását példáúl, Pesttel