Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Salamon Ferencz: Budapest története II. és III. k. 48

történeti irodalom. 67 s pazarlásában megrendült embert, a kiuek erős hitre és biztonságra lőn szüksége. Összes vágya, erélye, gondolata ez eszme köré összpontosul. Vonz vagy taszít, ellenség vagy jó barát lesz, aszerint amint el tudja érni czélját, vagy ellene van. Természetes tehát, hogy mindazok a végzések, csaták, viszályok, könyvek, melyek ezen emberkörül-történnek. vagyis korának eseményei, előttünk nem többé események, egyszerűen bizonyító anyag, melylyel ennek az embernek lelkületét s küzdelmeit akarjuk bebizonyítani. Más utón, más módszerrel, szerves valódi logikára, a Salamon által hasztalan keresett állandóságra nem találunk. Az eseményeknek pusztán közvetlen előállására leszünk szorítva különben, és nem fog rajtunk segíteni se Rauke, sem Macaulay művészete, ahogy rajtuk sem segített. Salamon sem használja az eseményeket bizonyító anyagúi, hanem sértetlenül meghagyja azokat, úgy a mint történtek sorban egymás után. Az ő reális szelleme — mint láttuk — kizárólag inductiv jellegű lévén,x

) magát ezen egymásutánt is a valóság lényegének tartja, s föladatát úgy fogja föl, hogy a dolgokat úgy ahogy vannak, teljes integritásukban köteles visszaadni. A bizonyítás módszere azonban csakis addig inductiv, amíg kutatásunkban a bebizonyítandó eszmét megtaláltuk, azontúl, papírra téve meg már határozottan deductiv. A dolog természete hozza ezt magával. Mill Stuart is ezt a módszert jelölte ki, mint az egyetlen czélravezetőt minden oly esetben, ahol egy dologra két vagy több erő hat úgy, hogy a hatások egymással teljesen elvegyűlnek. Ez történik pedig minden emberi cselekvésnél. Mindegyik tettnek ezer meg ezer közvetlen és közvetett oka van, a jelenben csak úgy mint a múltban gyökerezők, az emberben magában valamint egész sociális és physikai környezetében, melynek tanyája, a föld, vagy a levegő. Salamon ellenkezőleg az összes emberi cselekvést csakis egykét állandó factorból magyarázza. Ezekre van szüksége, mint fix pontokra, hogy azokkal, melyből a változó ingatag factorokat megmérhesse. Innen van aztán, hogy nála az emberek és tetteik, ugyanazon institutiók, pártok mellett, korról-korra. fajról-fajra szintén állandóak maradnak és nem változnak, vagyis egy külön állandóságot teremt, mely csupán tictiv, önkényes. Tulajdonképen nála csak az intézményeknek,a geográfiái tényezőknek,a dogmáknak, rendszereknek van históriájok s nem az embereknek. Nincs azoknak egyéb szerepük, mint különféle csoportokat alkotui s elhelyezkedni a különféle földrajzi és sociális tényezők között. Salamon meg nem öli az egyént, sőt ha kell jellemrajz, például a Zrínyiekben abban is x) A régi »Budapesti Szeinlé«-ben ezt részletesen ki is fejtette, tulajdonképen önmagát festve módszerében. 5*