Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Salamon Ferencz: Budapest története II. és III. k. 48

történeti irodalom. 69 meg, hogy itt a fővárosra vonatkozókat bírálja csupán, s hogy e korból egyáltalán nagyon kevés maradt meg) a gyanúsaknek száma pedig légió. Megdöbbenve állunk e súlyos Ítélet előtt ; de nagyon hamar észrevesszük, bogy a bíró arcza nyugtalan, zavart, Ítéletével inkább megszabadulni óhajt azoktól, amiket megbélyegez. Azt a módszert alkalmazza, saját szavai szerint is (341. III.) a kútfőkritikában melyet valóségérzete dictál neki, s melylyel az állandó factorok elemzésénél oly bámúlatos eredményeket ért el de itt ellene fordúl. Amint ott egyes specialis eseteket, emitt az okleveleket veszi egyenkint elő s azokat külön-külön akarja vizsgálni. Ez az eljárás kitűnő, mikor egy dolognak okát keressük és Salamon azt, ugyanabban a dologban mindig meg is találja, de egy oklevél hitelét magából abból az oklevélből megállapítani teljes lehetetlen. Ha valami idegen emberrel jövünk össze, ahhoz hogy micsoda jellemű vagy tanűltságú, elég vele beszélnünk csupán, de hogy azt is kitalálhassuk dán-é avagy orosz, csak úgy lehet ha e két népet is ismerjük, autopsia vagy könyvek útján mindegy. Minden oklevél vizsgálata előtt is tehát, előbb az összes okleveleket kell ismernünk, kiállításuk minden csínját-bínját, az anyagot, melyből készült, a tintát, a pecsét viaszkját, színét, zsinórját, s a stylus ezerféle chablonjait. Magából az oklevélbőlindúlva ki, odajutunk, ahová Salamon Ferencz, olyan dolgokon fogunk fönnakadni melyek igeu is általánosak és semmiféle skepsisre sem jogosíthatnak föl. A garam-szentbenedeki apátság oklevelében példáúl - a többi közt — azon akad meg, hogy noha az régi jogot erősít meg, bevezetése mégis a donátió bangjáu van tartva, a mi pedig nagyon sokszor van így. Egy oklevél 1148-ban szörnyű átkokkal tiltja el egy helyen a halászatot. Salamon mert csak ezt az egyet vizsgálja, méltán megütközik, hogy ilyen olcsó mulatságra oly kemény szavakat vesztegetnek. Pedig kár volna megijednünk, hiszen ez az átok csupán egy, a pápai oklevelekből átvett köszhasználatú formula, semmi más. Máshelyt ismét azon botránkozik meg Salamon, hogy hitelesnek tartjuk II. Endre és IV. Béla királyok azon okmányait, amelyben ezek önmagukat vádolják. De hiszen ez külföldön is sokszor történik s azt teljesen megmagyarázza a clerusnak a középkorban való omnipotentiája, főkép ha mint Salamon maga is kimutatja (III. к. 32. és 34.1.), hogy az önvádolásra igen is volt ok. Szerinte hamisak II. Endrének mindazon oklevelei is, melyek az ő neve alatt de a szentföldön létekor keltek. Hány ezer meg ezer oklevél kelt és kél ma is a király nevében anélkül, hogy annak tudomása volna róla. Epp így közhasználatban volt : az oklevelek átíratása az utak veszélyei miatt ; minden más oklevél érvénytelenítése (28.1.) melyet azon egy ellen fognának valaha fölmutatni ; és éppen az ünnepélyes okmányoknál kiállításuk helyének ki nem