Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Salamon Ferencz: Budapest története II. és III. k. 48

62 történeti irodalom. 62 tétele, (39. 40 1.) Salamon előtt pedig ez mind crimen laesae authenticitatis. Ilyen eljárás mellett aztán kikerülhetetlen a kicsinyeskedés. Megütközni azon, hogy miért ír az oklevél »tuna«t (19. 1.) mikor »tanyát« is írhat, (pedig orosz szó levén helyesebb is a »tonya« »tunya«) miért »judex aule regiet« mikor a »judex curie« használatosabb, (40. 1.) miért állítanak ki okleveleket éppen vasárnapokon és ünnepeken ? miért használnak római dátumot az áldozócsütörtök napjára? (31.1.) a királyi donatiókat miért nem akirálylyal íratják át mindig ? (30. 1.) miért nem említik a tatárjárást a közvetlen utánna kelt oklevelek ? miért hiányzik a pecsét (ma t. i. 5—6 század multául) »holott az oklevélben meg van említve?« (28. 1.) miért hibásak a számítások az uralkodás éveinél? — ezeken megütközni mondom, csak az fog, aki a feleletet mindezekre magából a kérdésből akarja kihozni. Ez nem oklevélkritika : vagyis a diplomatikai tanúiságok alkalmazása, ez pusztán minden léptennyomon megújúló skepsis, melynek legyőzéséi-e, kiengesztelésére Salamonnak helyes eszköze nincsen. Ellenvetései mivel csak a bírált oklevél van előtte, nem kritikai érvek, egyszerűen megjegyzések, miket logikai kapocs össze nem tarthat, mert a logika, a magyarázat az oklevéltanban van, nem az egyes oklevélben. Hogy példáúl az egyik »Kos« a másik meg »In nomine« bevezetéssel él, ennek logikáját csakugyan hiába keressük akár az egyik akár a másikban. Az egész oklevélkritika benne van az oklevéltanban, nekünk az illető helyeket csupán alkalmazni kell, tehát nem több ügyességgel vagy fáradsággal jár mint egy műszótárból a műszavakat kikeresni. Miért nem tesz így Salamon is ? Azt mondják, mert tudatlan, de ez csak okozat, az igazi ok : realitása, mely megakadályozza, hogy úgy tegyen és máskép nem is tehet. Szelleme a dolgokat ragadja meg, a szavak az oklevél chablonjai kisiklanak kezéből. Egyik kizárja a másikat, a szavak kritikája nála szükségképen hátrányára lesz a dolgokénak. És mit érne Salamon azzal, ha könyv nélkül tudná bár az egész oklevéltant? Tételei iránt, melyek a mi szemünkben kétségtelenek, éppen olyan bizalmatlan maradna, mint magukkal az oklevelekkel szemben. A bizalmat miként a skepsist sem a tudás hozza létre, hanem velünk született hajlam mind a kettő. Salamonnál éppen főereje a valóságérzet paralysálja a kútfő-kritikát. О a kútfőket ugyanazon mérlegre veti, mint az állandó factorokat. Az oklevelektől azt kívánja, hogy önmaguktól egyenkint bizonyítsák be hitelüket. Ugyanezt kívánja a krónikáktól is, midőn az abban foglalt adatokért íróikat teszi felelőssé. Az esztétikus szemével, abból az általános benyomásból itél fölöttük, a