Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Salamon Ferencz: Budapest története II. és III. k. 48

60 történeti irodalom. 60 cliia történetét rajzolta meg úgy,mint senki.A honfoglaló magyarok haili szervezetéről írt müve őseinket oly hűséggel tudta elénk varázsolni, hogy ezt soha a legvérmesebb ábrándozok, egy Horváth István se merte volna remélleni. Ezúttal fővárosunk történetét irta meg — hogy miként, azt már elmondottuk. Ezeknek a »statikus« (a sociologia nyelvén szólva) dolgoknak ismerete magyarázása, képezi az ő dicsőségét — de ebből folyik gyöngesége is. Éppen azért mert szellemének mivolta és anyaga egyaránt az állandóság, a nyugalom : a dolgok ama másik »dynamikus« rendjét, mely külső megjelenésére nézve változó, állhatatlan, a milyen az összes emberi cselekvés — nem lesz többé képes ugyanannyi erővel biztonsággal megragadni. Az emberek tettei, a keresztűlkasúl rohanó mindenféle érdekek, indokok e folytonosan nyugtalan háborgó árjában ; realitása, szabatossága, elfogúlatlansága, átnézete biztonsága a tények fölött, minduntalan megrendül, gyakran el is sodortatik. Az emberi cselekvés kétféle alakban lép a historikus elé : előbb mint verificálandó adat, másodszor mint igazi tény. Ha tehát már most Salamont a verificátió munkájában, mint kútfőkritikust veszsziik szemügyre, azonnal látjuk hogy ebbeli képessége szintén az állandóság mérvéhez van kötve. A különféle népek pénzei, amiket vernek, fölíratok, melyek kőbe vagy érezbe vésetnek, statútumok, törvények, államszerződések, számadások stb. az egyes iustitútiók művei, emlékei, szóval azok a kútfők, melyek legállandóbbak : sehol sem lehetnek ügyesebb kézben mint éppen nála. Itt is. «Budapest Történeté »-ben Aquincum leghomályosabb korát a római emlékekből világította meg, a budai statútumoknak pedig kitűnőbb magyarázója még nem volt. Annál több kétely s annál erőszakosabban rohanja meg őt az okleveleknél, melyek egyesek, legtöbbnyire magának a félnek iuformátiói alapján készültek, a krónikák és históriáknál melyek egyes, majdnem mindig ismeretlen írók munkái. Bizonyos megvetéssel veszi elő e kútfőket, mert gyarlóságaikat éppen ő érzi legmélyebben. Csoda-e hát ha teljességgel nem bízik bennök ? Folytonosan valóságra szoktatott szeme természetszerűen nem szerezhette meg azokat a tulajdonságokat, melyek a hazugságok és tévedések e nvomorúlt keverékének megitélésére s abból az igazság kifejtésére szükségesek. Sokkal lelkiismeretesebb s öntudatosabb lévén semhogy kitérjen az efajta kútfők elől, sorba veszi őket. Nagyobb pusztítást azonban okleveleinken senki sem vitt végbe, mint Salamon a »Kútfőbirálatok« kötetében. Tizenöt- vagy húszra megy azok száma, melyeket a tatárjárás előttről egyenesen hamisnak mond, (gondoljuk