Századok – 1887

Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: Tanúlmányok a történelmi kiállításból - I. közl. 435

a történelmi kiállításból. 445 Nem engedheté meg a kiállítás természete, mely egy egész századnak eseményekben gazdag történetét ölelte fel, hogy annak czéljai szük korlátok közé szorítassanak, nem már csak azért sem, mert Buda visszavivásának kegyeletes megünneplése kétszáz év után a kiállítás eszméjében inzolválta azt is, hogy necsak a dicső fegyvertény holt eszközeit ismerje meg a nagy közönség, de oda állítva, érzékileg lássa magát a hősi tényt, lássa mindazokat, a kik közvetlen vagy közvetve részt vettek a nagy tusában, véreztek, elhullottak a halálos csapások alatt, s martyr-koszorúval fejükön, babérral homlokuk körül felszabadíták a haza fővárosát, az országot, a török uralom másfélszázados rabigája alól. Ez volt a történelmi kiállítás másik feladata, melynek sikeres megoldása sokkal kevesebb akadályokba ütközött, mint az előbbeni czél megvalósítása ; mert habár a kiállítás eme része sem volt egészben felmutatható ugy, a mint azt lehetett volt tenni, mert abban sem az országos képtár, daczára számos metszeteinek, sem a történeti arczképcsarnok egyetlen festményeivel sem vett részt, ez mégis a maga nemében teljesnek volt mondható, akár az ostrom csata jeleneteinek százféleségét, akár az abban szereplők egyéniségeinek arczképes bemutatását vesszük tekintetbe ; de annyiban, a menynyiben a történelmi kiállítás nem szorítkozhatott egyes egyedül csak azt tüntetni fel, a mi Buda visszavívására vonatkozott, s felölelte megállapított keretében mindazt, a mi a török hódoltság második századában, a nevezetesebb történelmi tények mozzanataira és azok szereplőire vonatkozott : hézagosnak mutatkozott az is, de ha már egy országos és nyilvános intézet, mint a történelmi arczképcsarnok és az országos képtár, figyelmen kivül hagyták a részvételre való felszólításokat, kevésbbé lehet felróni főurainknak, kik lovagtermeiket habár csak néhány hétre is, de nem szívesen fosztották meg őseik arczképeitől, hogy azokat a nagy közönség, a látogatók tömege is megnézhesse. A festmények és metszetek csoportja volt tehát hivatva az ostrom eseményeit, az abban résztvett vitéz szereplőket, s a XVII. század második felében élt történetileg híres egyéneket feltüntetni. Tanulmányunkat e szempontból kétszeres érdeklődés vezette, az igen gazdag anyagnak sokoldalúsága, mely úgy az ostromjeleneteknek különböző felfogásból eredett visszaadásában, valamint a nemzeti jelmezek typikus jelenségében nyilvánúlt a festmények és metszetekben, niig másrészt az arczképek történeti nevezetességű egyénei kötötték le figyelmünket, s melyek így együtt kiállítva, együtt látva, a kiállításnak sajátképeni történeti színezetét adták meg. Nem volt ugyan nagy az olajfestésű arczképek száma, mely mindössze is negyvenötre rúgott s művészeti szempontból alig volt