Századok – 1887

Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: Tanúlmányok a történelmi kiállításból - I. közl. 435

a történelmi kiállításból. 439 gyűjtemény, sem a sepsi-szent-györgyi székely múzeum, sem a brassai gyűjtemény, sem pedig magánosok által a történelmi kiállítás támogatva nem lett ; fájlaljuk a hazai főpapság, az aristocratia közömbösségét, mely néhány dicséretre méltó kivétellel, elzárkózott a történelmileg nevezetes esemény megünneplésétől, s nem óhajtott részesévé lenni a történelmi kiállítás azon eredményeinek, melyeknek mégis elért sikereit, részvétükkel tízszeresen fokozhatták volna. Nem volt tehát könnyű feladat, ilyen kedvezőtlen körülmények között, a kiállítás történelmi értékét még is oly fokra emelni, melyen annak belbecse, a bécsi 1883-ik évi hasonló természetű kiállítás szín vonalafölé emelkedett,akár a tárgyak mennyiségét,akár czélszerűbb és díszesebb elrendezését, akár pedig annak történeti momentumokban gazdagabb és érdekesebb darabjait vesszük a kritika bonczkése alá. S habár hiányzott is a kiállítás azon hatása, mely a szemlélőt a tárgyak nagy tömegével lepi meg vagy kábítja el, s a csoportok egynémelyike meglehetős gyér számban tünteté föl tárgyait ; még sem tagadható, hogy a hadfelszerelési csoportban a XYII-ik századbeli fegyverek készítési fejlődésének történelmét minden ágazatában, minden phazisában képviselve találtuk, melyek egy a szúró, ütő, vágó és lövő, védő és támadó eszközök készítési módjáról, mint azoknak hadfelszerelési alkalmazásáról, élénk és tanúságos benyomásokat eredményezhettek a szemlélőre és tanulmányozóra egyaránt. Feltüntetve voltak ott a XYII-ik század fegyverkovácsainak munkái, a legegyszerűbb lőfegyvertől kezdve, a legdrágább művészi kezelésig ; a magyar, német, franczia, olasz és keleti formák műízlései, a hosszú, rövid, réz, vas, aczél, a vont, dömöczkölt, a furott, a sima, étetett, az arany ezüsttel berakott, drága kövekkel ékesített csövek, a lakatszerkezet meg annyiféle alkalmazása, a kifejlődés minden egyes stádiumában, a. könnyű vadász fegyvertől, a nehéz vár-puskákig, a tám-villa segélyével használt gyalogsági muskétáig, melynek teljes sorozata a fegyverek történetével foglalkozónak, bő anyagot nyújtott a tanúimányozásra, s kivált a formák tekintetében, gazdag változatosságot mutatott fel ; s nem egy magyar fegyverkovács nevével találkozhatott a csöveken a figyelmes szemlélő. Legfőbb érdekességet nyújtottak azonban a lőfegyverek sorozatánál, azoknak mintegy kiegészítő része, a szuronyok, melyek Magyarországban, Ausztria- és Németországban legelső ízben 1686-ik évben épen Buda visszavívásánál lettek alkalmazva. Hasonló gazdag változatosságot észleltünk a szúró, vágó és ütőfegyvereknél, melyek kivált a keleti formákban igen gazdagon voltak képviselve ; s az akkori török hadsereg minden 29*