Századok – 1887
Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: Tanúlmányok a történelmi kiállításból - I. közl. 435
440 tanulmányok fegyvernemének, majd egyszerű, majd igen díszes, gazdagon aranynyal, ezüsttel, drágakövekkel kirakott példányait szemlélhettük, a műizlés és kezelés sokféleségében, a czizellirozás, trébelés, étetés, tauschirozás, berakás, damascirozás, művészi kivitelében, melyek a kor legjelesebb kard csiszárainak műhelyéből kikerültek. S a mi ezeknek mübecsét még történelmi értékkel is fokozta, azok, azon csorbák, sérülések, vérfoltos helyek voltak, melyek a csatában volt használatokra utaltak, s mint egy élénk képét tárták elé a képzeletnek, a viadalokról, melyek a személyes bátorság, a harczi vitézség, a vakmerő hősiesség jeleneteit idézték fel, midőn a dúló csaták vérmezején száguldó vitézek pánczélján, sisakján, egy-egy kard pengéje kicsorbûlt, egy-egy buzogány gerezdje eltörött. Tanulmányaink közben azonban constatálnunk kell azon hiányt is, mely a fegyverzetek csoportozatában épen az által tűnt fel, hogy ezen hiánynak pótlása lett volna hivatva a kiállításnak a legnagyobb érdekességet kölcsönözni, ugy ezen tárgyak imposans külsejük, mint szerepüknél fogva ; mely a csaták és harczok döntő fegyverei. Értem az ágyúkat, melyek kivált Buda visszavívási fegyvertényénél oly nagy szerepet játszottak. Csak egynehány darabnak a kiállítása rendkívül fokozhatá vala a hatást, és nem lehet eléggé sajnálni azok elmaradását, mi a történelmi kiállítás egészén nagyon is érezhető hézagot ütött. A védelmi eszközök csoportja is igen hézagosnak mutatkozott, mert daczára a meglehetős nagyszámú pánczélok, sisakok, mell- és hátvértek, paizsoknak, az csak egyoldalúlag tárta elénk az akkori védelmi fegyverkezést, mert az egyrészt csak a török jancsárok, másrészt pedig csak az osztrák gyalog- és lovasseregek védő fegyverkezéséttűntetiföl, holott vajmi érdekes lett volna, aBuda visszavívásánál résztvett, különböző nemzetiségű segéd- és önkénytes csapatok hadfelszerelési és védelmi fegyvereit bemutatni, s ez, kivált ruházati szempontból felette megélénkítette volna a kiállítást és emelte volna az érdeklődést. Nem állott azonban a rendezőség hatalmában ezen hiányt megszüntetni, mert a honnét ezeknek legnagyobb része beszerezhető volt : a külföldi múzeumok már eleve is megtagadták részvétüket a kiállításban, azonban daczára ezen hiányoknak, a kiállítás ezen csoportja mégis volt annyi instructiv hatással, hogy a szemlélő általános fogalmakat szerezhetett az akkori hadviselés védő fegyverzetéről, mely az egyes államokban csakis forma külömbségeket, s a jobb vagy a rosszabb előállítás változatait tüntetheté föl. A hadi zsákmányok különösen érdekes részét képezték a történelmi kiállításon azon török vérzászlók, lófarkas lobogók, csapat zászlók, lovassági és gyalogsági lobogók, melyek Budánál, Buda környékén és általjában a XVII-ik század harczaiban a törököktől