Századok – 1887

Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: Tanúlmányok a történelmi kiállításból - I. közl. 435

436 tanulmányok fejtegetésekbebocsátkozni,áttérek a szorosan előmbe tűzött tárgyra, mely a jelen évben tartott történelmi kiállításnak tanulmányozására vonatkozik, és szemben azon kritikai méltatással, melylyel a történelmi kiállítást illetőleg a napi sajtó, a szaklapok és a látogató közönség nyilatkozott, elhagyandónak vélem mindazt, a mi a történelmi tudomány körén kívül esik, s csak azt iparkodom megvilágítani, — váljon miben és mennyiben vált ez hasznára a tudománynak és történetírásunknak ? Már maga azon eszme, hogy Budavára visszavívásának kétszáz éves fordulója alkalmából történelmi kiállítás rendeztessék, ezen fegyverténynek részletes ismeretére nézve positiv nyereséggel járt, mert történet-búvárainknak alkalmul szolgált, eredeti kútfők tanulmányozása alapján,kétes értékű történeti tényeket felderíteni, ismeretlen adatokat napfényre hozni s oly tudományos vitákat előidézni, melyek ha egyrészt tisztázták a valóban megtörténteket a hagyományoktól, másrészt lehetővé tették Budavára visszavívásának monographikus megírását úgy, hogy az, a mai történetírásnak tudományos színvonalán állva, minden tekintetben nyereségnek mondható. Mozgalmat idézett elő a kutatók körében s állami, országos, megyei, privát levéltárak poros actái között a történet búvárok oly adatokra találtak, melyek idáig ismeretlenek voltak s melyek felkutatása a történeti igazság érdekeinek tett nem csekély szolgálatot. Igy vált lehetségessé a Petneházyak leszármazásának tisztázása, s e család történetének teljesen ismeretlen mozzanatait bemutatni Thaly Kálmán történetíró társunknak, ki buvárlatainak szép eredményeként a Petneházyak két rendbeli czímer-adományozási oklevelét a XV-ik századból ismertette ; míg Cserei Mihály krónikájának hitelességét Némethy Lajos igyekezett a kellő mértékre leszállítani, okiratilag mutatván ki azon hősök neveit, kik Budavára visszavívásának tényénél az elsőséget magoknak vindicálni jogosítva valának. A történelmi kiállítás sikereihez sorolható azon adatok napfényre hozatala is, melyekkel Nógrád, Soprony, Mosony, Bars, Hont és Sárosmegye levéltárai egykorú hiteles okiratok alapján kimutatták lajstromát azon vitéz harczosoknak, kik a megyék banderiális zászlai alatt sereglettek össze Budavár falai alatt, hogy ottan egyesülve a segéd seregekkel, szaporítsák számát a magyar csapatoknak, s így visszautasítható lehessen ama lenéző kicsinylés, melylyel kivált a német történetírók tekintettek vissza az alárendelt szerepre kárhoztatott magyar hadak csekély számára, mely valósággal nem volt oly kicsiny, mint azt feltüntetni szeretik. Mozgásba hozta a történelmi kiállítás nemcsak a bel- de a külföldi könyv- és levéltárakat is, s az e czélból történt kutatások egyik fényes eredménye azon jelentések felderítése, melyeket Buonvisi