Századok – 1887
Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: Tanúlmányok a történelmi kiállításból - I. közl. 435
A TÖRTÉNELMI KIÁLLÍTÁSBÓL. 437 pápai nunczius a bécsi udvarnál XI. Incze pápához küldött, Budavára ostromáról, s melyeket dr. Fraknói Vilmos akadémiai főtitkár »XI. Incze pápa és Magyarország felszabadítása a török uralom alól« czímü igen érdekes munkájában feldolgozott. A kiállítás érdemének rovandó fel a külföldi sajtó felköltött érdeklődése is, mely nemcsak hogy melegen üdvözölte a kiállítást, de maga a tény egyes részleteinek, s az abban szereplő egyének működésének újabb világításba helyező adatait hozták napfényre, melyek történelmi értékét emelték,az eddig ismeretlenül maradt családok neveinek felderítése. Igy a többi között méltányos elismeréssel kell adóznunk azon munkáért, melyet eredeti okiratok és adatok alapján Lancelotti Plilöp laucoi berezeg »Pal secondo Centenario della Cacciata Dei Turchi de Buda« czíni alatt írt s mely D'aste Mihály ezen oroszlány bátorságú, s Budavár falai alatt elesett hős életrajzára vonatkozik, s kiválólag a budai eseményekkel foglalkozik. A történelmi kiállítás positiv eredményeihez sorolható azon bibliographiai munka is, melyet szerző két évig tartó bel- és külföldi könyvtárakban való kutatások után »Budapest történetének Irodalma 1493—1700-ig« czím alatt, a nagy közönség és a szaktudósok kezébe adhatott, s a mely 422 olyan nyomtatott művet számlál elő, melyek Budapest történetéről közvetve vagy közvetlenül szóllanak. S végre a történelmi kiállítás szellemi sikereinek nem utolsója, ugyan csak a kiállítás indokából megjelent » Kalauz«, mely igénytelen czíme alatt tartalmával és pontos megjelenésével, többet nyújtott, mint a mennyit attól a szak- és a nagy közönség várhatott. Sajátságosan érdekes, azon részben kedvező, részben elszomorító körülmény tapasztalása is, mely a történelmi kiállítás létesítését elősegíté s egyúttal hézagossá tette, s már jó eleve mintegy zsinórmértékéül szolgált annak, hogy a felköltött érdeklődés által mennyire lehetett számba venni azok közreműködését, kik megfelelő tárgyak birtokában, hivatva valának a történeti kiállítást, mint első ilynemű kísérletet támogatni és megközelítőleg teljessé tenni. Ismerve azon történelmi tényt, hogy Budavárának 1686-ik évi visszavívása alkalmával, kiváltképen a német segéd-hadseregek által a hadi zsákmányok legnagyobb része külföldre hurczoltatott. a rendezőség főtörekvése oda irányult, hogy a külföldi gyűjteményekben őrzött, történeti és személyhez kötött emléktárgyakat megszerezve, élénk képét nyújthassa a tábori, a katonai hadi felszereléseknek, mely hadtörténeti szempontból is, sok tanúságot nyújthat vala a fegyverkészítés és fegyverviselésre nézve ; a mi azonban nagyban és egészben nem sikerülhetett a németországi nyilvános gyűjtemények igazgatói által kimondott azon sarkalatos SZÁZADOK. 1887. V. FÜZET. 29