Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - L. B.: A székesi gróf Bercsényi család (1470-1835) II. k. 355

358 TÖRTÉNETI IRODALOM. Breuner tábornok bevádolja a bécsi főhaditauácsnál. Bercsényi pedig az udvar mérvadó köreivel jobban megismerkedvén, miután személyén és javain is folyton sérelmeket ejtett a bécsi kormány, tehetetlenségének érzetében a hivatalától való felmentéseért folyamodik. E közben tör ki a hegyallyai zendülés. A fegyvert ragadt nép Rákóczit hívja vezéreííl. Bercsényit már nem viszi arra hazafi lelke, hogy a felkelést elnyomja ; ellenkezőleg, amnestiát igérő pátenst eszközöl ki Leopoldtól. Vaudemont herczeg azonban elfojtja a felkelést és kegyetlenkedik ; azután Rákóczi vesztére tör. Ugyanekkor már Bercsényi ellen is szövik az ármányt. Mindezen végkép elkeseredve, 1698-ban a magánéletbe vonul. Ezentúl rohamosan halad Bercsényi végzete útján előre. A karloviczi béke után még rosszabbra fordul a haza sorsa. A bécsi udvar Magyarországot fegyverrel szerzett tartománynak tekintvén, megengedettnek vélt minden eszközt és Kollonics eszméinek megvalósítását tűzi ki czélúl. A török hódoltságot német követi. És kiderült, hogy a pogány és ellenséges jármot inkább eltűrhette a nemzet, mint azt, melybe saját koronás királya akarta fogni. E válságos időkben a magánéletbe vonult Bercsényi benső baráti viszonyt köt II. Rákóczi Ferenczczel, és »Bercsényi meglepetéssel tapasztalá, hogy a nagy Zrínyi Ilona lelke szól fiából mindenekben.« A kétségbeesőt a Rákóczi-cultua tettre serkenti. Igy támad Bercsényiben a gondolat, hogy a kitörő spanyol örökösödési háborút felhasználva, franczia segélylyel Rákóczi zászlaja alatt felszabadulhat az ország. Következik Longueval árulása és Rákóczi Ferencz elfogatása. Bercsényi még idejekorán menekülhet Lengyelországba. Leopold kormánya még itt is üldözi. Bercsényi ily módon elveszítvén személyes szabadságát, hazáját, javait, türelmét — midőn Rákóczi is megmenekül fogságából — szilárdan el van tökélve fegyveres erővel megszerezni mind azt, mit önhibáján kívül vesztett el, nemzetével együtt. »En intrepide kívánok cselekedni, ut me impavidum ferient ruinae Mert nincs ügyünknek egyéb argumentuma csak Isten sa. . .fegyver!« Igy lett a dynasticus érzelmű Bercsényiből kuruczvezér. Ezen átalakulásban nincsen semmi rejtély vagy homály ; ép ellenfolytatva, küzködött és bosszankodott Eperjesen, gyűlöletes hivatalával Látta mindenfelől a nép romlását : teljes erélyével próbált rajta segíteni, megtenni érte mindent : vitatkozott, írt, repraesentált, kért, alkudott, fenyegetődzött, megmozgatott eget-földet, — de mind ezen, buzgó hazafiságból eredő fáradozásainak vajmi csekély, vagy éppen semmi hasznát nem tapasztalá« (157. lap.) Ld még a 165. és 166. lapokat.