Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - L. B.: A székesi gróf Bercsényi család (1470-1835) II. k. 355

TÖRTÉNETI IRODALOM. .'557 is, Bálint, a corbáviai püspök és Ungh megye örökös főispánja, kivel kihalt a Homonnai nemzetség férfi ága. Bercsényi a Drugeth-örökségkérdésében gyermekei érdekében a női ág igényeit a kamarával szemben szokott erélyével karolta fel és sok fáradozás után megszerezte a főispáni diplomát, utóbb az óriási terjedelmű ungvári urodalmat is részint örökségi igénye, részint vétel útján. Ezek után ünnepélyesen beiktattatott főispáni méltóságába. íme az első végzetes lépés, mely átpártoláshoz vezet. Ungh vár megszerzése és Csáky Krisztinával kötött második házassága által Bercsényi az ország leggazdagabb és anyagilag legfüggetlenebb főurai egyikévé válik, még pedig a hazának azon részében, mely a függetlenséghez leginkább szokott és mely talán épen ezért nyomoríttatott oly kegyetlenül a bécsi udvar önkényuralmi törekvései és az idegen zsoldos katonaság isszonyú garázdálkodásai által. Bercsényi idáig első sorban csak katona volt ; főispáni állásánál fogva most van először jó alkalma Magyarország éjszak-keleti részének szomorú helyzetével megismerkedni. A XIII éjszak-keleti megye pedig súlyos közbajainak orvoslása végett öt küldi főkövetéűl Bécsbe. Bercsényi az elnyomott népnek szószólójává válik — íme ez a második lépés. Törekvései meghiúsulnak. A Kollonics rendszer uralomra jutásával országgyűlések többé nem tartatnak, az éjszakkeleti megyék pedig a végelpusztulásnak vannak szánva. E vármegyék az 1696. év elején tanácsot ülvén Kassán, főkövetűl ismét Bercsényit küldik Bécsbe sérelmeik előterjesztése végett. A pozsonyi országos convent is őt küldi Zichy István gróffal az udvarhoz, panaszaikat előadandó. Leopold erre Bercsényit Eelső-Magyarországi tartományi főhadibiztosává nevezi ki, mely állást Miklós gróf azon reményben fogadja el, hogy sikerülni fog az idegen zsoldosok garázdálkodásait korlátoznia. Hivatalát Eperjesen szervezi és itt ismerkedik meg közelebbről az ifjú Rákóczi Perenczczel, kiben az elnyomott nép — jobbágy és köznemes egyaránt — már most is majdani megváltóját tiszteli. íme a harmadik lépés. Mennél erélyesebben fogja az elnyomottak pártját, mennél buzgóbban keres orvoslást a cs. katonaság által a vármegyéken és egyeseken elkövetett zsarolások és végnélküli erőszakoskodások ellen, annál keserűbb tapasztalatokat kénytelen tenni.x

) »Bercsényi családi levéltárába gondosan letette az utókor számára ezen 1G9G —169 7-iki ügyes-bajos, odiosus hivatala actáit : hadd lássák utódai, mily eröfeszítö kísérleteken s nehéz küzdelmeken gázolt keresztül az alkotmányt kiforgató udvari párttal és jogtipró osztrák soldatescával szemben, mielőtt a kardra appellált volna porba tapodott hazája jogainak védelmében« (146. lap.) Es utóbb »Bercsényi pedig a sisypliusi munkát