Századok – 1887
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Bercsényi ismeretlen emlékirata XIV. Lajoshoz 1701. 1
12 BERCSÉNYI ISMEllETLUN KM LKK1КАТЛ végét egyaránt a fölkeléstől reméli, s esengve várja annak kitörését. Az emlékírat ezután azon okokat fejti ki, a melyek arra bírták a magyarokat, hogy a franczia és lengyel király pártfogásához folyamodjanak ; kimutatja továbbá amaz előnyöket, melyekben a lengyelek részesülni fognának, ha a magyarokat megsegítenék ; pl. a tokaj-hegyallyai borok vámmentes behozatalának engedményezésével, — ha a két ország egy korona alá kerülne — és azzal bíztatja őket, hogy az ügy körül érdemeket szerzendő lengyel urak jószágadományokkal fognának jutalmaztatni Magyarországon, a kihalt családok után a koronára szállott javakból. Nagyon kívánatos volna, - úgymond — rábeszélni a lengyel királyt, hogy, lia már vállalkoznék : személyesen menjen be az országba, a mi nagyban fogná emelni fegyvereinek tekintélyét s előmozdítani a nemzetnek gyors csatlakozását, Itt hivatkozik azután követendő példaként Nagy-Lajos hatalmas, egyesült magyar-lengyel birodalmára, s az akkor, ama dicső király által életbe léptetett kormányzati rendszer fölújítását ajánlja Ágostnak, főbb vonásokban vázolván is azt. Majd áttér a magyar király hatalmi körének ismertetésére, mely fölülmúlja a lengyel királyok jogkörét. Közjogi vázlatot ad a magyar alkotmányos és kormányzati állapotokról, s kimutatja, hogy az ország törvényeinek lelkiismeretes megtartása a korona által legkevésbé sem kisebbíti, sőt emeli a királyi tekintélyt, S nincs kétség benne, hogy a magyarok a legelső országgyűlésen fényesjelét fognák adni hálájuknak Ágost király, mint hazájuk felszabadítója iránt ama szörnyű elnyomatás alól, mely alatt nyögnek. Ismerteti a magyar királyok jövedelmeit is : a nagy terjedelmű korona-uradalmakat, a bányákat, (ezek, név szerint Körmöcz- és Nagybánya arany- s ezüst-termelésének összegét évi négy millió rh. forintra teszi) ; a vámokat, barmiuczadokat, tizedeket, a kir. városok adaját, az intercalaré-jövedelmeket, stb. stb. Az emlékíratnak ezen utolsó része nyilván Ágost számára készült ; mindazáltal Du Héron annyira érdekesnek találta azt, hogy XIV. Lajos számára is lefordítá kivonatosan. Nem tudjuk, mennyire nyerte meg különösen ez a rész a hatalmas egyeduralkodó tetszését?
