Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - BOROVSZKY SAMU: Anglia története korunkban írta Charty Justus ford. Szász Béla 169

1 172 TÖRTÉNETI IRODALOM. visszatetszését, idézi föl, de tud aztán emelkedett is lenni, a hol az emberi nemes szenvedélyeknek az igazságért való harczát rajzolja a nyers erőszakkal szemben. Stylje csiszolt és elegáns, arra Vall, hogy az angol próza mestereit nemcsak ismeri, hanem tanúlta is. Az előttünk fekvő fordítás, mely az A history of our own times from the accession of Queen Victoria to the Berlin Congress czímü négykötetes munka II. kötetének végét s III. kötetének első felét foglalja magában, egészben véve folyékony és eredetijének hü mása. Műgondja rögtön eszünkbe juttatja, hogy a fordító Magyarország azon nagynevű családjából való, mely irodalmunknak a legjelesebb fordítót adta. Azonban magyaros ízre nézve a Szász Károly fordításait nem éri utói a Szász Béla fordítása. Eredetijét nagyon is hiven vissza akarja tükröztetni s ezért legalább ezen a munkáján kiérzik, hogy angolból fordít. Pedig az idegen írót úgy kell irodalmunkba átültetni, hogy lefordítása olyan legyen, mintha az az író magyarúl, magyar észjárással írta volna meg azt, a mit pl. a jelen esetben angolúl megírt. Nem akarok kicsinyeskedő lenni, de a részletekben két dolgot még sem hagyhatok említés nélkül. Az egyik az, hogy a fordító a Mr. szót következetesen használja a személynevek előtt, ép úgy, mint aza ngol szerző. Ezt a magyarban bátran elhagyhatta volna, legalább nem tarkította volna vele be fordításának némely lapjait, melyeken lépten-nyomon előfordúl (így pl. a 346—47. 11. 8—8-szor fordúl elő a Mr. Salomons). Nemde furcsán hangzanék magyarban az efféle kitétel : Deák Ferencz úr, Petőfi Sándor úr У — A másik dolog meg az, hogy a fordító nagy bőkezűséget tanúsít az interpuuctio iránt, commákkal szaggatja meg a mondatokat, a nélkül, hogy oka volna rá. Ez pedig nagyon bosszantja a szemet. Vegyük csak pl. a 13. lapon való következő constructiót : »A magán életben, folytatták okoskodásukat, mindnyájan elkárhoztatnék azt az embert, a ki csupán csak azért nyújtana segédkezet egy gazembernek, hogy valamely házban, hova, mint tolvaj lopózkodott be, megmaradhasson, mivel, talán, megeshetnék, hogy a gazember kiűzetése pártfogója üzleti versenytársát abba a helyzetbe juttatná, hogy a hajlékot birtokába vehetné.« Míg itt, mint látjuk, a fordító tizenkét commával darabolja szét a mondatszerkezetet, az eredetiben azt találom, hogy az angol szerző beéri három commával. Az angolok megengedhetik maguknak azt a különösséget, hogy a however, indeed, perhaps, szókat vesszők közé zárják, de a magyarban az effélének az irodalmi gyakorlat szerint semmi helye. DR. BOROVSZKY SAMU.