Századok – 1887
Könyvismertetések és bírálatok - L. B.: Palissy élete és művei írta Farkasházi Fischer Jenő 161
TÖRTÉNETI 1 ÜOIMLÓJL. 161 nehezen lehet kifürkészni. A könyv III. fejezetében, ott, a hol néhány sorban úgyis megemlékezik róluk Beöthy, megbocsátotta volna az olvasó azt, a mit a mű, a compositió széparányúsága talán vesztett volna, ba a történeti fejlődésnek egyik mellékútján találja a beható vizsgálót, ha a széttekintés mellett néhány lépést meg is tesz s kissé bővebbeu bevezet bennünket abba a világba, a melyet mindekkorig csak hírből ismerünk. Ily nagyjelentőségű mozgalom, mely az irodalom minden rétegén meglátszott, valószínűleg megérdemelte volna, hogy néhány perczig megállapodjék mellette az író, a ki más tekintetben úgy sem mulaszt el egyetlen szempontot sem, a mely művében érdekkel birhat s a honnan világosságot áraszthat az ismeretlen tájékra, melyeken oly szívesen követi őt az olvasó. A mit könyve III-ik és utolsó fejezetében mond, a mit Mikesről és Faludiról ír, ahogy az irodalom újjászületésének hajnalát, az akkori társadalmi életnek teljes átalakülását feltűnteti, a miut a királynő kormányát s az uralkodása alatti viszonyokat megítéli, — jobbára új szempontokból — mindez oly érdekes és tanulságos, oly művészi kezekkel összeillesztett, hogy lehetetlen belőle, egy az eredetihez képest ez esetben mindig lialványnyá és színtelenné levő bármilyen kivonatot adnunk. Inkább köszönetet mondunk az írónak amaz élvezetes tanulságokért, a melyeket könyve bizonyára minden magyar olvasónak szerez s kiváló érdekkel várjuk a Il-ik kötetet, mely az újabb, a legnagyobb magyar irodalmi küzdelmeknek lesz szánva. DR. VÁCZY JÁNOS. Palissy élete és művei. Irta: Farkasházi Fischer Jenő. Budapest, 1887. IV. + 127. lap. Amaz ízléssel kiállított könyv, melynek czímét ez ismertetésünk fölé iktattuk, nem részletekbe menő életrajz, sem Palissy egyes remekeinek műtörténelmi és keramikai bírálata, hanem egy essay, melynek az aesthetika rendelte szűk határai közt a szerző Palissynek felette érdekes alakját csak nagy körvonalaiban iparkodott elénk állítani. Mi csak helyeselhetjük a formát, melyet a szerző választott, és helyeseljük nemcsak azért, mert napjainkban az essay magában véve is a legkedveltebb irodalmi műfajok egyike, hanem azon okból is, mert a magyar nagyközönségnek, melynek e könyv szánva van, épen ezen forma felel meg, hogy valamely külföldi művészről józan ítéletet alkothasson magának, a nélkül, hogy ezért keresztül kellene hatolnia a nem mindig érdekes részleteken és egy csomó controvers kérdéseken, melyek csak a szakembereknek valók, a nagy közönséget azonban csak elriasztják az olvasástól. SZÁZADOK. 1887. II. FÜZET. 11