Századok – 1887

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Bercsényi ismeretlen emlékirata XIV. Lajoshoz 1701. 1

8 BEKCSÉNYI ISMERETLEN EMI-ÉKÍRATA ez Wesselényi (Pál) idejében történt volt. E hadak aztán, mint a franczia király hadai, betörvén Magyarországba, ott a föntebb vázolt mód szerint működnének. Sietve hatolnának elö az országba — nem sokat törődvén a várakkal mennél belebb, oly végből, hogy minél több vármegye hívhassa meg Agostot a magyar királyságra, — a ki úgy nyomúlhatna aztán be, e meghívásoknak engedve, az országba, akár Szilézián, akár Morván keresztül. Míg harmadik oldalról, délről, Thököly támadná meg a császáriakat, hogy Erdélyben meg ne erősíthessék magokat. Thökölynek e végből pénzbeli segélyt kellene nyújtani hadfogadásra Törökországban, mit a porta hallgatólag megengedne neki. Ha a császár ez ellen óvást talál emelni, könnyű a felelet : hogy az nem török katonaság, hanem csak afféle csavargók, szökevények, a kiket a császár tetszése szerint elfogathat és megbüntethet, — a miatt a béke nem lesz megsértve. Szükséges volna azonban Thökölynek egy részről biztosítására, más részről nagyravágyásának korlátolása végett, hogy ő 1. k. Eölsége szerződést kötne vele, hogy ha ily módon besegíti őt fejedelmi székébe Erdélybe, — ezzel megelégszik. Ha e tartományt már birtokba vette : akkor hozzá lehet ugyau még néhány magyarországi vármegyét, — melyeket az erdélyi fejedelmek azelőtt bírtanak —- csatolni, de csak az ő élte fogytáig, a mikor ismét visszakebeleztessenek az anyaországhoz. Thököly viszont kötelezné magát a lengyel királyt mindazokban, melyek ő 1. k. Fölsége nevében folytattatnának, bizonyos számú csapatokkal s összes tehetségével támogatni, ha kívántatik. Ez az elővigyázat (précaution) azért szükséges, hogy megelőztessenek általa ama rossz következmények, a miket Thököly nagyravágyása (ambition) máskülönben okozni fogna. Ugyanis a magyar urak nem szeretik őt, mert jó szerencséje idején rosszúl bánt velők. Azonkívül Thököly lutheránus, a magyarok nagy többsége ellenben katholicus és református; attól tartanának tehát, hogy e két felekezet rovására, a maga hitsor sósainak fogna inkább kedvezni. Uv elővigyázat nélkül tartani lehetne, hogy Thököly Erdélylyel nem elégszik meg, vagy a Lengyelországból magyar földre betörő csapatokat nem segítendi, hanem csak a maga kezére dolgozik, és egyedül élvezi hasznát;