Századok – 1886

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Könyvtári és képzőművészeti adalékok a XVII. századból 912

912 KÜLÖNFÉLÉK. KÖNYVTÁRI ÉS KÉPZŐMŰVÉSZETI ADALÉKOK. Ilyféle művelődés- és művészettörténeti adalékokat a Thököly- és Rákóczi-korból jó számmal dolgoztam már föl, avagy tettem közzé. Most ugyanezen időkből még néjiány érdekes ily természetű vonatkozást írtam ki gr. Batthyány Ádám levelezéseiből, a hg. Batthyány-ház körmendi levéltárából. Ezek egyikéből kiderül, hogy a Batthányiak körmendi kastélyukban saját családi könyvtárral birtanak ; mely megvan-e még? és hol van elhelyezve jelenleg? érdemes volna kinyomozni, mert bizonyára sok régi nyomtatvány, sőt kézirat is fog találtatni benne, ha a Batthyányház történetét tekintjük. A derék gr. Batthyány Ádám kanizsai fő-generális, és utóbb horvát bán (f 1703.) nagyon szeretelt olvasgatni; annyira, hogy éppen úgy, mint Rákóczi és Bercsényi, még a táborokba : a kanizsai, vagy fehérvári ,bloquádákba is küldetett maga után Körmendrül könyveket. így példáúl egyik fő e mb e r- s z о 1 g áj a, Mi h ályfay Mihály, válaszolja Körmendről 1688. május 11-kérőlÁdám grófnak »ad castra sub Alba-Regali posita« : » Az Ngod parancsolatja szerént küldöttem historiens könyveket, nevezet szerént : Thesaurus Bellicus-t, Cornelius Tacitus-t, Vitám Stephani (Báthory) Regis Poloniae, et Librum Joannis Cluveri. Az Barclanest pedég Rohonczyval együtt mind az házakban (szobákban) s mind pedég az Bibliothecában kerestük, de sohol föl nem találtatott. Az tábori asztalnak és székeknek elkészétését eleget szorgalmaztuk, de az itt levő tisler ily hertelen el nem készéthette ; a székekkez való szattyánbúi is nagy fogyatkozás vagyon, itt pénzen sem találhatni ; mihelt elkészülhetnek, azonnal elküldöm Fejérvár alá.« (Ered. lev.) Most lássunk egy képzőművészeti adalékot s ismerkedjünk meg egy XVII-ik századi magyar festővel Batthyány körében. A főúr kedves öreg praefectusának Francsics Zsigmondnak öcscse. vagy fia Francsics Ádám, Batthyánvak pohárnoka meghalván : a gróf díszes temetést kívánt számára rendeztetni, melyről az aranyozott, festett funebrális zászlónak sem volt szabad, a kor szokása szerint kányozni. Ez ügyben gr. Batthyány Adám, udvarnokai egyikét Kocsy Pált bízta meg ; a ki is 1690. február 4-kén Rohonczrúl ígj értesíti a végzetteki'ől urát Körmendre : »Azödvezőlt Francsics Ádám bortöltő, zászlója vígett képíró Kéri György urammal beszéltem ; ő kglme azt váloszúl adott (így) : ha ő kglme maga mind az aranyot, mind peniglen ezüstet is kozzája adja, tékát flor. 48., — különben nem csinálhatja ; mindazonáltal megalkuszik Ngoddal. Ha peniglen Ngod maga aranyot, mind ezüstet is megadja: tehát 38 frtot kívánia.« (Eredetilevél.) Az itt említett Kéri Györgyben egy eddig ismeretlen magyar festőt nyerünk, ki a Nagy Iván által a »Századok« 1874-iki évfolyamá-