Századok – 1886

Értekezések - VÁROSSY GYULA: Antiochiai Anna magyar királyné származása és családi viszonyai 867

SZÁRMAZÁSA ÉS CSALÁDI VISZONYAI. 883 ' kitűnik, hogy semmi okunk sincs Imre és Endre királyaink nagy­atvja fölött szégyenkezni, vagy őt megtagadni. III. Bohemundról elég lesz annyit megjegyeznünk, hogy 38 évi jelentéktelen uralkodás után 1201-ben halt meg,1) s hogy Rajmund és IV. Bohemund nevű fiain kivül második nejétől egy Konstanczia nevű leánya is volt, kinek anyját Theodorát, mások szerint Irént, Mánuel császár rokonát, ennek halála után 1180-ban magától eltaszítva, kis leányával együtt Konstantiná­polyba küldte vissza. 2) Ami végre Anna kugát, Aliszt illeti, erről már Schier sem tagadhatja, hogy Rajnaldnak leánya volt, mert ez okmányilag bizonyos. 3) De a föntemlített »legifjabb« szó a külömben éles eszű írót annyira megzavarta, hogy annak kedveért most ujabb erőszakot követ el a történeti adatokon. Azt állítja t. i.4 ) hogy Alisz nem Konstancziától, hanem Rajnaldnak valamely későbbi nejétől született. Mivel azonban tudta, hogy Bajnald második nejének, kráki Stefániának, kivel mindjárt fogságából való kisza­badadulása után kelt egybe, tőle gyermekei nem voltak: 5 ) azért felteszi, hogy Rajnald második nejét is túlélvén, még egyszer meg­nősült, s hogy talán ezen harmadik házasságából számazott Alisz. Mi szerinte annál valószínűbb, mivel ha Alisz is Konstancziának leánya lett volna : úgy 1204-ben történt férjhezmenetele idején már legalább is 43 évesnek kellett volna lennie, mi, ha nem is lehetetlen, úgymond, de nem is valószínű. Ámde Schiert itt megint cserben hagyják a történeti ada­tok. Ha Bernát kincstárnok művében, melyre hivatkozik, kissé tovább lapozott volna, észreveszi vala, hogy Stefánia Rajnaldot túlélte. Azt mondja ugyanis ezen történetíró, hogy Szaladin Raj­naldnak megöletése után nemsokára ennek mostoha fiát Hun­fridet, a fiú édesanyjának, Rajnald özvegyének, visszaküldötte. 6) ') Continuatio Gruil. Tyr. i. h. 958. 1., — Rajnaidus Continuât. Annalium Baronii, 1199. év 67. szám. 1202. év 39. sz. 1205. év 36. sz. Reinhards, Geschichte des königreichs Су pern. II. 7-te Stammtafel. 2) Dufresne, Familiae Byzantinae. 154. 1.. V. ö. Guil. Tyr. 852. 1. 3) »Nobili mulieri Aliz, filiae quondam principis Rainaldi,« irjalll. Inczc pápa 1198-ban, és »Domina Aliz filia quondam Rainaldi Principis Autiocheni,« mondja VI. Aro Estei őrgróf. (Lásd mindkét okmányt Muratorinál, Delle Antichitá Estensi ed Italiane. I. 379. 1.) 4) I. m. 263. 1. 5) Bernardus Thesaur. i. h. 7 70. 1. »Rajnaidus vero (Konstanczia halála után) Hierusalem perrexit cui rex relietam Domini Krach et Montis Regalis copulavit in conjugem, de quo nullos liberos genuit.« 6) Bernardus Thesaur. i. h. 806. 1. »(Saladinus) Iianifredum etiam, filium (értsd privignnm) quondam Raynaldi Principis Antiochiae, niatri, prin-SZÁZADOK. 1886. X. FÜZET. 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom