Századok – 1886

Tárcza - Irodalmi szemle - 833

TÁRCZA. 833 »gyanús állítás«-uak nevezett) igazoltam gr. Zichy vice-generális egykorú eredeti levele'nek idézésével. Erre bezzeg, elhallgat most Knauz, s nein vonja többe' kétségbe Bottyán váczi kapitányságát. 4. Hogy a »Compagnie« = század, és nem »szaJcasz«, mint Knauz könyvében (nem ám »tollhibából« : mert nem egy, de számtalan helyen) fordítá, — erre nézve most már maga irja : »elismerem, hogy hibáztam«. Nos, liiít itt már csak megint nekem volt igazam ! 5. Épp így vagyunk lényegileg a »contrescarpe« és »födött út« értelmezésével is ; mert Knauz hosszas idézeteiből csak az tűnik ki, bogy a födött útat (sőt még a vársíkokat is) nem a szakemberek, hanem leginkább a tanulatlan közkatonák (»les soldats«) foglalják össze, hibásan, egy nevezet, a contrescarpe alá. Ha ezektől akar hadtudományt tanúlni Knauz úr — teljék kedve benne ! EU a szakemberekkel tartok. 6. A »Tüzes Gábor«, másként »Páter Gabrieli« és »Padre Rafael« nevére vonatkozókról azért tartottam fölöslegesnek múltkori ezikkemben reflectálni : mert 1882-iki közleményemben idézett forrásaim, nevezetesen gr. Zichy István levelei hitelességét Knauz úr nem támadta meg. Fennállanak azok, mint egykorú, becses kútfők, elannyira, hogy pl. Buda ostromának jeles uionographusa, Károlyi Árpád is énnekem ad igazat s állításomat elfogadva, nagy munkájában a tüzes barátot egyenesen » Gabrieli Rafael Atyának« nevezi, (1. 308. 1.) lm ezeken fordúl meg a vita lényege, A többi Knauz válaszában, csak tehetetlen düh, epe, durvaság, gyalázkodás, szófecsérlés és nevetséges pöffeszkede's, (s ugyan, mire ? ! !) Ezekre én röviden csak az ismeretes ónodi fölkiáltással felelek: »Eb ura a fakó! !« . . . . Végre, hogy Knauz úr engem az irodalom » Vak-Boltyánt-jának nevez : ezzel nagyon megtisztelt ; (elhiszem, akaratlanúl !.) Mert ha én olyan vagyok történetíróink közt, mint Vak-Bottyán volt a Rákóczi generálisai közt: ez rám nézve akkora dicsőség volna, a melynél nagyobbra sohsem vágytam ! THALY KÁLMÁN. IRODALMI SZEMLE. — AM. Типом. AKADÉMIA Irodalomtörténeti bizotságának újabb kiadványai közül az Irodalomtörténeti Emlékek I. kötetét mult füzetünk ismertette, a Magyar költök tárának V-ik kötetét jelen füzetünk ismerteti. Ezeken kivül még egy harmadik becses kötet is elhagyta a sajtót : az Akadémia Incunábulumainak jegyzéke Hellebrant Árpádtól. Gondos lelkiismeretességgel, kellő szakismerettel készült munka, melyben a nyomtatványok teljes könyvészeti pontossággal vannak leírva. Bevezetésben az akadémiai könyvtár történetét írja le, s áttér magukra az incunabulumokra, megemlítvén, hogy a 466 incunabulum közt 32 van, mely a hazai dolgokkal foglalkozókat érdekli s két olyan, mely más catalogusban nem fordúl elő — tehát unicum. A catalogue két részre van osztva : évszám-