Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - VÁCZY JÁNOS: Koltai V.: Czuczor Gergely élete és munkái 75

75 TÖRTÉNETI IRODALOM. lmgy Dusán és Velence nem kötöttek formaszerinti szövetséget és hogy téves hazai íróink abbeli adata, mintha a siguoria segélyhadakat küldött volna a szerb czárnak : a História Cartusiorum erről nem tud egy árva szót sem. — A törökök első fellépte alkalmával mesének mondja a Lajos diadaláról szóló hírt és rámutat a Müller F. által kiadott egykorú byzanczi kútfőre, mely szerint Urchau szultán 1362-ben halt meg (és nem 1359-ben). — Vörös Oroszországnak Hedvig által történt elragadtatását szintén íróinktól eltérően, 1390-re teszi. — Áttérve Zsigmond korára, kimutatja szerző, hogy Horváthy János macsói bán volt, nem pedig horvát és dalmát bán. — Laczkfy kivégeztetését 1398-ra teszi.— Hivatkozással Fejér-re (X. 4. 660 s к.) tagadja szerző, hogy az első rigómezei csatában (1389) magyar hadak részt vettek volna. — Tagadja, hogy a vele.nczeiek 141 l-ben Pipo grófot megvesztegették volna. — Mesének mondja Zsigmond itinerariuma alapján ama hírt, mely szerint Zsigmond 1419. okt. 4-én Nissza és Nikápoly között diadalt aratott a törökökön. — Műve folytatása közben módjában lesz egyébiránt Huberna.k, Salamon Ferencznek Török hódítás korát felhasználni, melyből a 2. javított kiadás alapján német fordítás készül. — Végül képtelenségnek mondja szerzőnk ama bírt, mely szerint a 43 éves Borbála királyné a még csak 13 éves Ulászlónak felajánlotta volna kezét. E pletyka Enea Silvió-tól eredt, Dlugoss pedig terjeszté azt. Evvel kapcsolatban tagadja Huber, hogy Zsigmond parancsára fogták el Borbálát ; ez csak a király halála után történt. Mindezek után a műnek második kötetét is merem olvasóinknak ajánlani. MANGOLD L. Czuczor Gergely élete, és munkái. Irta dr. holtai Virgil, fSgymn. tanár. Budapest. 1885. Czuczor Gergely irodalmunk egyik kiváló alakja, mint költő, nyelv- és történettudós. Működésének egész irányát az erősbülő nemzeti szellem foglalta el s mindenütt ott látjuk az első sorban küzdők közt, úgyis, mint époszírót, úgyis, mint a népies irány úttörőjét, úgyis, mint Akadémiánk nyelvészeti törekvéseinek egyik főképviselőjét. Ifjúságát a költészetnek áldozta, férfikora munkásságát a tudománynak. Nem teremtett oly kiváló becsű műveket, a melyek közül egyetlen egy is elég arra, hogy írója nevét halhatatlanná tegye. Nyelvészeti munkáiban nagy tévedéseket és hibákat fedeztek föl újabb tudósaink. Nem volt úgynevezett népszerű ember s küzdelme és kitartása nem állanak arányban a sikerrel, melyet kivívott. De alig volt valaki lelkesebb és bátrabb, szerényebb s