Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - r. a.: Thaly K.: A székesi gr. Bercsényi család 1525-1834. 66

70 TÖRTÉNETI IRODALOM. feszélyezte, mely a magyar nemzetiséget a német uralom részéről fenyegette. Tagadhatatlanûl más motívumok is éreztették hatásukat : a gazdasági érdek, a rokoni kötelékek, a hála elfogadott kitüntetésekért és több más. Érthető tehát, hogy nem akadhatott sok oly nemzetség, melynél oly szerencsésen találkoztak e tekintetek, hogy az ivadékok folyton ugyanazon politikai párthoz tartozhattak volna, tevékenységük a vallásos és politikai meggyőződéseikkel harmóniában lévén ; hiszen a többségnek a nemzeti függetlenségi párt, a protestantismus meg a török, másrészről a dynasticus meggyőződés, a katholikus vallás meg a német közt kellett a pillanat constellatiója szerint a pártállást módosítani, váltogatni. Mi sem volna érdekesebb, mint azon időpontot és helyzetet kutatni, melyben a Bercsényi-család egyes tagjai a közügyek terére léptek ; és egyúttal azon rugókat keresni, melyek őket majd az erdélyi fejedelmek, majd a Habsburgok táborába sorakoztatták. Sajnos, hogy azon roppant adatbőségben, melyből az első kötet szerkesztetett, ép e kérdésre nézve igen kevés felvilágosítást nyerünk. A tudós szerző, kinek figyelmét sokkal kisebb fontosságú kérdések sem szokták elkerülni, táj ékozatlanúl kénytelen bennünket hagyni e tekintetben, bár ő érezhette leginkább, mily alkalmas eszközt veszítünk ez által arra nézve, hogy a Bercsényieket lelki életük alapján — tehát legigazságosabban — megítélhessük. Innen van az, hogy az egyes párt változtatások — melyeknek feltűnő gyakorisága a XVII. században politikai életünknek oly igen nevezetes jellemvonása -— Thaly könyvében csak el lehettek mondva, de nem lehettek egyúttal megmagyarázva. Azon számos átpártolások közül, melyeket a,z idősb gr. Bercsényi Miklós haláláig (1689) terjedő első kötet tartalmaz, példaképen csak egy esetet akarunk a többi közül e czélra kiragadni ; még pedig Bercsényi Imre báróét (1590—1639). Mert látszólag még ennek átpártolása a legindokoltabb. A szerző úgy adja elő a dolgot, hogy a buzgó katholikus Bercsényi Imrét a székesi kastélyhoz közel feküdt református templomban való éneklés háborgatta és ezért az ünnepnapokon kastélya előtt templomokba menő híveket több izben megbántotta, a mit a székelyek 1626 húsvét táján elvégre megsokallottak és — a részletekben mindig jól értesült Thaly szerint — »félrekongatták harangjaikat, azzal ki fejszét, ki vasvillát, ki dorongot ragadva, felzendültek és összetódúltak« és míg egy részük a Bercsényiek katholikus családi kápolnáját megrohanta, széjjel rombolta, mások a földesúri kastélyra törtek, melyet Bercsényi szolgáival védelmezve, a támadók közül néhányat lelőtt. Bethlen Gábor ezért főbenjáró pert rendelt Bercsényi ellen foganatba vétetni, miről ez