Századok – 1886
Könyvismertetések és bírálatok - r. a.: Thaly K.: A székesi gr. Bercsényi család 1525-1834. 66
71 TÖRTÉNETI IRODALOM. azonban idejekorán értesülvén, II. Ferdinand oltalma alá menekült. És bár Bethlen a Bercsényi ellen megindított pert abban hagyatá, és Bercsényi nem nótáztatott, mégis Pozsonyban telepedett le, hol őt Esztérházy nádor és Pázmány Péter királyi főhívatallai biztatták, és nemsokára a kir. kamara tanácsosává ki is neveztették.*) E veszekedés lett volna tehát a pártváltoztatás oka. Mi azt hisszük, hogy legfeljebb az alkalom lehetett ez, melylyel Bercsényi elhagyta az erdélyi fejedelmet. Bercsényinek tényleg nagyobb oka lehetett az elpártolásra. Hiszen nem volt annyira hallatlan eset e korban az, hogy egy hatalmas földesúr az őt megtámadó né]) közül önvédelmében néhány embert leterítsen, hogy e miatt gyilkosként el kellett volna bújdosnia; és Bercsényi különben is rokona a fejedelemnek 2 ), könnyű szerrel eligazíthatta volna ez ügyet, lia ekkor még híve lett volna Bethlennek. Ámde minden jel arra mutat, hogy azon ellentét, mely a fejedelem és Bercsényi politikai és vallásos érzelmei közt létezett (és melyet Thaly is constatál) már régebben foglalkoztathatta Bercsényi elméjét az átpártolás gondolatával. Adatok híján persze nem tudhatjuk, vájjon conspirált-e Bethlen ellen, összeköttetésben állott-e a habsburgpárti magyar urakkal vagy nem ? Esterházy nádorról és Pázmány bibornokról tudjuk, hogy mily nagy igyekezettel szereztek Ferdinand pártjának híveket, és azon körülmény, hogy szívesen fogadták a Pozsonyba menekült Bercsényit, és megérkezése után kevés idővel díszes állást is szereztek neki, azt sejtetik, hogy bizalmas viszonyban állottak Bercsényivel. Annyit azonban bízvást állíthatunk, hogy Bercsényiben az átpártolás terve 1626 húsvétje előtt ért meg, mert az átpártolásnak mélyebb okának kellett lennie, mint minőnek a székesi veszekedést tekinthetjük. Ha a föld Bercsényi alatt már előbb nem égett volna, azt hisszük, nyugodtan Bethlen pártján maradhatott volna. Hiszen az átpártolás daczára sem nótáztatta meg Bethlen, hogyne bocsátotta volna meg e toleráns fejedelem Bercsényi bűnét, lia ez igaz híve lett volna ? így azonban azon kérdés, hogy Bercsényi Imre miért pártolt át, adatok hiányában valószínűleg rejtély fog maradni. Bercsényi Miklóssal szemben sem vagyunk szerencsésebbek. E vitéz huszártábornok, úgy látszik, mindvégig igen híven szolgálta I. köt. 73—7 7. lapok. 2) »Bethlen Gábor és István ugyanis Bercsényi Imre atyjával, II. Lászlóval, harmadfokú unokatestvérek valának.« »Es azon felül Bercsényi II. Imre még dédanyja Tholdy Lukácsné után is Bethlen vér vala.« I. köt. 58. lap.
