Századok – 1886

Értekezések - LOVCSÁNYI GYULA: Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez - V. közl. 692

696 ADALÉKOK között szükségesnek tartotta az északi részek haduagyait utasítani, fordítsanak kellő gondot, figyelmet a lengyel mozgalmakra s talán neki is volt abban része, hogy a pápa a már régebbi idő óta üresedésben levő poznani egyházi székbe választott Losaczki Miklóst a lengyel király, királynő s urak sürgetései daczára sem akará megerősíteni, kit Ulászló, mint kitűnő szónokot és ügyének hív pártolóját a következő értekezletre szándékozott küldeni. *) A békebizottság 1439. ápril 24-én Lublón ült össze, de arra Albert személyesen nem jelent meg, követekül pedig Rozgonyi Simon veszprémi, Szécsi Dénes egri püspököt, Perényi János tárnokmestert és Schlick Gáspárt kiildé. Október 28-án Albert már halott volt. Bármennyire is gyanúba esett a magyarok előtt Ulászló, azt nem tagadhaták, hogy vitézségének híre messze túljárt országának határain ; e mellett összeköttetése a törökkel nagy hasznára válhatott az országnak, mely új királyt volt választandó. A magyarok kétségkívül már korábban Ulászlóra vetheték tekintetöket, úgy kivánta azt a török veszély, úgy az osztrák befolyás ellensúlyozása, így végre a két nemzetnek erős alkotmányos érzelemben nyilatkozó rokonsága. Magok a lengyelek is nagy súlyt fektettek és jelentőséget tulajdonítottak a két nemzetnek a királyi személy által való egyesülésének, mint azt Olesnicki Zbigniew krakkói püspöknek Julián cardinálhoz adott levele is bizonyítja. Magyarországban Gara László volt a lengyelekkel kötendő unió előharczosa, ki rámutatván az országot környező veszélyekre, az erős férfi kormányt igénylő hazai viszonyokra, felkérte Albert özvegyét: lépjen házasságra Ulászlóval, ki erőt hozand a török ellen, békét a csehországi viszonyokba. 1440. január 15-én már várták Lublón a lengyelek a magyar küldöttséget,2) mely 18-án elindúlt; márczius 16-án térden állva, könybe ázott szemekkel nagy néptömeg jelenlétében könyörgött a krakkói főegyházban Dominis János zengi püspök, Thallóczi Máté bán, Marczali királyi étekfogó és somogyi főispán, Perényi tárnokmester, Palóczi főudvarmester s vele számos más magyar úr Ulászlónak, fogadná el a magyar nemzet ajánlatát, mely királyúl választá. A lengyel nagyok több napig fontolgaták az ajánlatot, s végül válaszúi adák : »Non convenire Polonis in Hungáriám manus protendere, ubi regina praegnans illico posthumum haeredem paritura esset.« De a magyar urak készen álltak viszonválaszukkal.3) És Ulászló lengyel nagyjai megegyezésével és tanácsára az ajánlatot elfo-') Monum. 105—108. 11. a) Monum. 119. 1. ") Ugyanott 317. 1.