Századok – 1886

Értekezések - LOVCSÁNYI GYULA: Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez - V. közl. 692

694 ADALÉKOK szóltak. Megköszönték a lengyelek rokonszenvét, melynek természetes magyarázatát abban találták, mivel »ardente pariete proximum esset vieinae domns rem agi.« De a lengyelek magoktartása feletti csodálkozásukat sem fojthaták el. »Sed -— így folytatják — inde hoc, quod nostrarum litterarum exempta per famulos nostros a manibus nostrorum inimicoram captivatorum, ab inimicis devulsa et vestris dominationibus congratulandi gratia missa nobisque complacitive seu opprobriose remissa sínt, suspicari quidem possumus, deffinire nequimus. Praeterea peregrinusquidem admodum tamen assiduus rumor multorum auribus involitat. Turcorum nuntios e conversoque serenissimi domini regis nostri hinc et inde eorundem Turcorum introitum mutuis passibus transivisse.« Bármint történt is a dolog, ők függőben tartják itéletöket s inkább jobbra magyarázzák azt, mégis bizonyosak abban, hogy : »nisi invictissimo domino nostro Alberto, dei sancti dementia Honi anonim, Hungáriáé et Bohemiae regi — data fuissent et forent impedimenta lateralia, quominus assequeretur et teneret quietam, plenam et pacificam adeptionem domini et regni sui Bohemiae,« mely őt természetjog szerint megilleti, — »nuuquam Turci propriis ausibus regni nostri invasissent confinia nec vastandi audaciam praesumpsissent, et si regis hujusmodi adversitatis auctores et fautores nos taceamus, novit ille, qui nihil ignorât imo et experientiae teste videntur.« Ok, a magyarok, a lengyelek levelében homályos szavakkal érintett ellenséget csak saját királyukban ismerhetik fel, ki ügyét védi, s ki ellen a kis koránál fogva is alig számba vehető, tehát csak rábeszélésből működik Ulászló. Ily módon a két nemzet közt a nagyobb ellenségeskedés alig leszen elkerülhető, ha csak a lengyelek magukat közbe nem vetik, királyukat a cseh expeditiókból, ellenséges seregek küldözgetésétől vissza nem tartják, és a csehföldön levő lengyel csapatokat vissza nem hívják. Végűi méltán feltűnőnek tartják, hogy Borbála királyné is elhagyva az országot, Krakkóba készül letelepedni, s hogy Riedluft' László Tarkő várából fivéreit kizárva, maga uralkodik benne, s az ország törvényeivel daczolva, a környéket nyugtalanítja, csapatokat lengyel földről hoz be, sőt az a híre, hogy a lengyel király nevezettet saját családjába akarja felvenni. A lengyel urak október 15-én sziléziai táborukból adott levéllel válaszoltak e levélre. Visszautasítják ama feltevésüket, hogy a töröknek lengyel részről alkalom nyújtatnék Magyarország megtámadására. Nem Ulászló volt-e az, ki Zsigmond kérelmére a törökhöz követséget küldött a béke érdekében, majd a ker. fog•) Monum. II. 89 — 93. 11.