Századok – 1886

A budavári 200-ados emlékünnep (sept. 1.) - Emlékbeszéd gróf Széchen Antaltól 672

676 GRÓF SZÉf'TTEN ANTAL. lehetőségnek kölcsönöztek valószínűséget, hogy a franczia király, a megtámadott országok véghetetlen szenvedései árán, a török hatalommal szemben, a vég pillanatban a megmentő szerepét magának akarta föntartani, mi a római birodalom védnökségét ő reá, a római király méltóságát fiára szállította volna. Voltaire, ki az akkori politika titkos czéljairól igen jól volt értesítve, említi többek közt ezen eszmemenet befolyását a versaillesi udvar vezérlő elemeinek fölfogására és intézkedéseire ; újabb történeti kutatások eredményei megerősítik állításának valódiságát, de ha nem is lett volna másról szó, mint bizonyos lehetőségek előrelátó számbavételéről és esetleges fölhasználásáról, eléggé jelzi a viszonyokat, hogy Bécs fölszabadítása első hírére a franczia seregek, az elvileg még fönálló, de tényleg már megszegett nymwegeni béke ellenére rögtön visszatértek Németalföldre, Luxemburg megvívására, mely alól egy évvel előbb visszavonúltak, hogy mint tüntetőleg hangoztatott , a Habsburg-háznak spanyol ága Leopold császárt háborítlanúl segélyezhesse a török hatalom elleni létküzdelmében. Ily mélyen megingatott, kölcsönös féltékenységgel, vetélkedéssel, ellenségeskedéssel eltelt volt a keresztény Európa az ozmanokkal szemben, kik a középkor bomladozó és átalakúlásnak indúló hadi intézményei ellenben egy egységes szellemtől áthatott katonai szervezettel bírtak, mely egy részt a vallásos rajongásban találta lelkesítő szellemi támaszát, míg másrészt egyöntetű összefüggésében szolgáltatta ezen rajongás diadalmas érvényesítésének hatalmas anyagi eszközét. A mohácsi vész óta, mely rövid időre megdöbbentette a keresztény hatalmakat a nélkül, hogy azokat kellő segélyre és erélyes következetes védelemre serkentette volna, a közép- és nyugot-európai kérdések majd vallási, majd politikai kérdések alakjában, melyek gyakran egybeolvadtak, majdnem mindég háttérbe szorították az előrelátható keleti veszélyeknek számbavételét. A törökök győzelmes hadjáratai és hódításai pusztúlással fenyegették a keresztény világ minden országát, de ezen veszély jobbadán csak akkor kezdte a kebleket erélyes elhatározásokra serkenteni, ha az közeinek és az illetőkre közvetlenül vészthozónak mutatkozott. Ezen nemzetközi közöny képezte hosszú időn át Magyarország elhagyatottságának, szenvedéseinek és csalódásainak komor hátterét, melyet rendszerint csak akkor derített föl a tényleges részvétnek és segélyezésnek bíztató sugara, ha a veszély a szenvedő ország nyugati és északi határait megközelítni, vagy azokat túllépni készült. Ezen állapotok nem voltak kizárólag azon korszak szüleményei, melyben hatásuk érvényesült, benső összefüggésben állottak az európai politikai élet és művelődés több százados fejleményeivel és irányzataival. A régi világnak keletet és nyugatot