Századok – 1886

Értekezések - NÉMETHY LAJOS: Kik voltak elsők Budavárában az 1686-iki bevétel alkalmával? 579

586 NÉMETHY LAJOS. lalta; a melyet (t. i. hősiességét) mint ezredes kifejteni abban nem hagyott, amiért is az előbb érintett vitézségeiért és hősies tetteiért jutalmul Fenséges Miksa Manó mindkét Bajorország és a felső Pfalz fejedelme, herczege, választója és a mi legszeretettebb rokonunk által a tüzérség ezredessévé kineveztetni érdemesíttetett.« stb. Közzé volt már téve ezen okirat Haeufler József által, Némedynek» Belagerungen der Festung Ofen« (36.1.) továbbá »Buda-Pest« (111.1.) czímű művekben. Pechmann Márton Günter a budai hős és fivére Antal Lajos szász származásúak valának, de osztrák szolgálatban állottak, előbbi mint katonatiszt, utóbbi udvari kamarai tanácsos. A magyar indigenatust együttesen kapták. Mivel Pechmann Márton a bajor választó fejedelem szemei előtt végbevitt hőstetteért lett bajor ezredessé, azok között kellett lennie, kik a palota oldalról támadtak. Márton, a budai hős a liarcztéren végezte be hősi életét, elesett Ullmuál 1702-ben. Mivel fivére Antal Lajos utód nélkül halt el, Márton törzsatyja a még most is élő báró családnak, mely nejétől, Walclenfels Mária Karolinától nemzett gyermekeitől származik. így tehát Budavár mind három oldalán volt olyan, ki mint első jutott fel a falakra és hőstette után életben maradt. Azonban Fiáth, Ramocsaházy és Pechmannon kivűl van még egy negyedik is, ki többnyire a többiek rovására egyedül említtetik fel ilyennek, ez : Petueházy Dávid. E kiváló magyar vitézt a budai hőstettel Cserei Mihály erdélyi historicus ruházta fel ily szavakkal: »A herczeg utolsó ostromot akarván tétetni, három felől való irruptiót elrendel és nagy készülettel az ostromhoz fognak, noha a városból is ugyan emberül fogadának és egynehány ízben visszavágták a németet. Azt meglátván Petneházi (ki azelőtt Tökölyi ezredes kapitánya vala, de ezután a császár hívségére redeála) híres vitéz ember, a magyar hajdúsággal megindúl, és a török nem resistálhatván ellene, legelsőben is a magyarokkal együtt a kőfalakra felmegyen, és a városban penetrál. Mely csudálatos vitézi bátorságát látván a német generálok, azt mondják vala egymásnak : Ez a Petneházi nem ember, hanem oroszlány. A németek is a magyarok után mindenfelől berohanának, és a futó törököket mind magokat, mind az egész város népét fegyverre bányák, csak az egy híres Csonka bék marada meg, kinek mikor ebédlene, hírt visznek a szolgái, hogy már a német megvette a várost, azért kimenvén házából, szerencséjére a magyarokra talál, kivel nagy ismertsége volt, s azok nem ölik meg, hanem elfogják s a herczeghez viszik« stb. Alantabb pedig így folytatja: » Petneházinak sem esék szeren-