Századok – 1886

Értekezések - NÉMETHY LAJOS: Kik voltak elsők Budavárában az 1686-iki bevétel alkalmával? 579

582 NÉ МЕТНУ LAJOS. A budavári Jézus-társaságiak naplójában Romocsay Endre, temetéséről a következőket találom feljegyezve az 1746-ik julius 10-ikéhez: »Estefelé temetőnkbe kisértem Ramotschai (így) századosnak földi maradványait, ki 105 éves vala. О volt az első, Iii Buda bevétele akalmával a falakra tűzte a zászlót. A temetés rendje a következő vala. Lalii lázából, mely mindjárt a Szentháromság szobra mellett van, a mészárszékek és könyvkötő mellett lekanyarodtunk a közép piaczra, a hol a főstrázsa dobszóval fogadta őt, azután ismét kanyarodott a menet temetőnk felé. Az elől vitt keresztet a Volophiani (így) századnak 50 puskása követte, ezek után én. A koporsó után a város nemesebb lakossága, a sorozatot a nevezett század 50 puskása rekesztette be, kik mindnyájan sortüzet adtak«. A budavári plébánia halottak anyakönyve ugyanazt erősíti meg : 1746. julius 10-ikén temettetett : Spectabilis D. Ramodschai Capitaneus emeritus, még Buda bevétele idejéből, 105 éves. Halálozás oka maga az aggság. Elhalt julius 9-én. A templom mellett levő temetőben eltemette Holtzer atya« így a halottak anyakönyve. A jezsuiták temploma a manap átépítés alatt levő vári templom volt. Temetőjök a templom déli részén, s az egész Halász bástyán terült el. Trsztyánszky J., bővítője a Bombardi Mihály-féle »Topographia Magni Regni Hungáriáé« czímű 1750-ben megjelent műnek, mondja (203. 1.) »Ama fatörzs, a mely nem távol innen (a fegyvertárt érti) látható, meghagyatik annak emlékeűl, mivel Ramocsaházy András, ki Buda ostroma alkalmával első hozta be a keresztény zászlót, és bajnok társai buzdítására, az erődítvény ormára tűzte, de a barbarok sokasága által elfogatott, és eme fához hurczoltatott, melyre fel is akasztatott, de a haláltól az odaérkezett mieink által megmentetett« Így Bombardius, a ki adatait a helyszínén nyerte. Az egész esemény lefolyását Korabinsky János Mátyás a »Geographisch Historisches und Producten Lexicon«-ban, mely 1786-ban jelent meg, (a 492 kk. 11.) így beszéli el : »A város bevételénél következő véletlen adta magát elő : Midőn a bajor segédcsapatok, a várnak néhány erődítvényét átlépték és a törökök észrevették, hogy a várt tovább nem tarthatják, a huszár kapitányon Ramocschahasyn (így), ki foglyuk volt, ama kegyetlenséget vitték veghez, hogy őt Sz.-György terén, egy ott állott szederfára felakasztották. E fának fiatal ága a test terhe alatt annyira meghajlott, hogy a felfüggesztett lábaűjjaival a földre érhetett. Ezen körülmény akadályozta megfúlását. Ezalatt a császáriak egészen bevették a várat és midőn a hullát észrevették, azonnal lemet-