Századok – 1886

Értekezések - NÉMETHY LAJOS: Kik voltak elsők Budavárában az 1686-iki bevétel alkalmával? 579

KIK VOLTAK ELSŐK BUDAVÁRÁBAN. 583 szettek, liogy a helyszínéről eltakarítsák. De csakhamar őszrevétetett, hogy a szerencsétlen még az élet jeleit adja. Mire felüdíttetett és magához jött. Lipót császár őt vasgróffá nevezte, és mint olyan, hogy sorsára visszaemlékezzék, a fát bekerítteté és minden sérüléstől megőrizteté. Naponta niegjelent annál reggel és estve, hogy bálaimáit térdelve végezze. О nagy kort ért el. Fiai szintén a katonai pályán szerencsések lettek, valamint unokája is, ki szintén itt Budán helyőrnagygyá lőn.« Haeufler József a ki ./oz.se/riador fiának, 1st ván főherczeg nek nevelője vala, Némedy József által 1853-ban kiadott »Die Belagerungen der Festung Ofen in den Jahren 1686 und 1849,« (a 25. lapon) valamint a »Historisch-topographische Skizzen von Ofen und Pest« czímü műben (111. 1.) majdnem ugyanazon szavakkal Ramocsaházy-n&k a várba történt bejutásának módját így adja elő : »Midőn egy zászlótartó észrevette, hogy a Fehérvári-kapú igen gyöngén őriztetik, mivel a harcz kiválólag a várnak déli és északi részén folyt, a hová a várőrség öszpontosíttatott, az úgynevezett kisebb segédcsapattal, melyet Fontana is így nevez, rohamot intézett a nevezett kapú ellen, és a zászlóval oly gyorsan hatolt a Sz.-György térre, hogy övéitől elvágatott. Midőn azonban a várpalota árkáig előre jutott, a törökök őt elfogták és egy bodzafára felakasztották. Legnagyobb szerencsére övéi elég korán utánna érkeztek és megszabadították, úgy hogy övéivel a királyi palotába nyomulhatott.« A jegyzetben pedig hozzáteszi: »A bodzafa még ötven év előtt (tehát a századelején) állott a Szt.-György téren a gróf Teleki palotája és a főherczegi kocsisok előbbeni lakháza között. A zászlótartónak neve határozottan ki nem volt tudható, hanem több összhangzó hagyomány szerint Ramocsaházynak hívatott, ki később Budán megtelepedett és mint agg beszélte el ezt ő maga Boros udvari tanácsosnak, még mint ifjúnak.« így Haeufler az 1853. és 54. évben megjelent műveiben. Összevetve a nyolcz tanúnak vallomását kitűnik, hogy Budán egész a jelen század közepéig tudomás volt Ramocsaházy Endre hőstettéről. Már pedig köztudomásúvá e tény nem lehetett volna, ha valóban meg nem történik, mert mint tudjuk, Budavárban a visszavétel után többnyire katonaság telepíttetett meg, és pedig azok közül, kik magok is részt vettek az ostromban, névleg két ezred magyar is, Koháry István altábornok parancsnokkal. Ezeknek pedig tudniok kellett a tényről, külömbennem terjesztik vala. Hogy a nyolcz tanú állításaiban nem lényeges dolgokban nincs egyformaság, az azt bizonyítja, miszerint nem másolták állításaikat valamely krónikából, hanem a nép szájáról vették. Tény az, hogy Ramocsaházy Endre Budán lakott, köztiszteletben élt, s mindenki által olyannak ismertetett, a ki első jött be