Századok – 1886

Értekezések - LOVCSÁNYI GYULA: Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez - III. közl. 501

512 ADALÉKOK megszűntek, s midőn .lános az osztrák herczeg ellen 1336. elején harczba indáit, magyarok mellett, lengyel csapatok is támogatták. A pápa, eléggé ismeretes okból, nem mulasztá el bele avatkozni a visegrádi végzések ügyébe, másfelől a lengyel urak nagyon kedvezőknek találván a lovagrendnek tett engedményeket, nyugtalanságot tanúsítottak. Mégis Kázmér uj engedményeket tőn Pomerania, Michelov és Kulmiára nézve, s igérte a magyar királyi párnak is beleegyezését, de ez elmaradt. Sőt, hogy a lengyel korona s tartozandóságai annál jobban biztosíttassanak Károly családjának, 1338. márcziusban Visegrádon Károly magyar király és a morva őrgróf között oly egyezség létesült, mely szerint Szilézia biztosíttatott ennek, ki viszont igéré, hogy a magyar herczegnek a lengyel trónra vonatkozó igényei elébe akadályt nem vet; Lajos herczeg elveszi nőül Margit morva herczegnőt. hogy a kötés nagyobb biztosságot nyerjen. Ezen, a magyar trónörököst illető s a lengyel koronára vonatkozó örökösödési tárgyalások folyamán halt meg Kázmér neje. Róbert Károly soha sem tévesztve szem elől, mily nagy szolgálatokat várhat csekély szívességek s kitüntetésekért a lengyel uraktól, nem mulasztott el egy alkalmat sem, mely híveinek számát, ha csak egy újjal is szaporíthatá, s mindenkor gazdagon jutalmazá, megajándékozá, sőt rendes évi dijakkal is ellátta a vele érintkezett lengyel urakat, hogy folyton ellenőrizvén Kázmért, adott Ígéretétől elállani ne engedjék. Főleg Sbyszek prépostot és Spytek krakkói castellanust, Kázmérnál nagy befolyású két urat még a visegrádi találkozás alkalmával lekötelezé magának.1) S ha hozzá veszszük, hogy azon számosak, kik a visegrádi napok élményeit nehezen tudták felejteni, szintén kész eszközei lehettek Károlynak is, Kázmérnak is, nem került sokba ez utóbbinak s ama két matadornak a többieket is megnyerni a tervnek,2) s midőn Kázmér 1339. juliusban Visegrádra érkezett, azon örvendetes hírrel lepte meg Károlyt, hogy Lajos a lengyel koronát magára nézőnek tekintheti. Károly ez alkalommal megígérte Lajos nevében, hogy a lengyel koronához tartozott részeket vissza fogja szerezni, még pedig saját költségén; hogy idegenek nem fognak méltóságok-és hivatalokban alkalmaztatni, és hogy a régi jogok és szabadságok biztosításával semmiféle adókat s terheket a lengyel nemzetre róni nem fog.3) Mindezen kötéseknek s azok életbe lépésének csak akkor leendett erejök, ha Kázmér fiúgyermek nélkül találna meghalni. ') Саго II. 216. 1. 2. jegyz. 2) Hogy Kázmér egyetemes gyűlést tartott volna, azt Caro elveti II. 217. 1. 1. jegyz. 3) f.'aro II. 217. 1., t'P az ott említett források 2., jegyzet.