Századok – 1886
Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Báró Nyáry Albert emlékezete 490
HARO NYÁR Y At,BERT EMLÉKEZETE. Csakhamar azonban megváltozott minden. A nápolyi szervezkedés híre elhatott a hazába s a Törökországban tartózkodott régi magyar emigránsok közé. Ez utóbbiak tömegesen jöttek el a légióhoz, és hazulról is mind számosabban jelentkeztek a harczvágyó honfiak; úgy, hogy 1861. februárban a Nólában állomásozott magyar legio létszáma már a 2000-et is meghaladta. A mi nem lett volna ugyan baj ; de az a körülmény, hogy nagy része az újon érkezetteknek régi honvédtisztek valának, s mint ilyenek megillető rangjukat s az azzal járó fizetést is követelték, mi a fennforgott körülmények között nem volt megadható, valamint a régi s az olasz harcztéren előléptetett tisztek közti folytonos súrlódások számtalan kellemetlenségnek és zavarnak képezték kútforrását. Voltak aztán olyanok is, kik megirigyelvén Garibaldi és Türr babérjait, saját kezökre dolgoztak, és a Nápolyban akkor lázas működésben levő actió-párttal szövetkezve, mindenféle kalandos vállalat tervezésével foglalkoztak, sőt toborzásokat is kezdtek, melyek ellen a legio törzskarának tisztjei a nápolyi hírlapokban tiltakoztak. Mert tudvalevő dolog volt, hogy a nápolyi actió-párt nemcsak mazzinistákból, hanem azokálarcza alatt nagy számú bourbonista elégűletlenekből is állott, kiknek nem vala más czéljuk, mint szítani a reactio hamu alatt lappangó tüzét a győzelmes piemontiak ellen. Az e párttal való szövetkezés tehát semmi esetre sem vala helyeselhető. Mindehhez hozzájárúlt az, hogy minél inkább közeledett a tavasz, annál távolabbra tűnt a hazai expeditió lehetősége. Az elégületlenség tehát a magyar légió kebelében, az azon kivűl álló elemek által is szítva, mind magasabb fokra hágott s a zavarok napirenden valának; elannyira, hogy 1861.april közepén szükségessé vált a legiot két részre osztani s a keretbeli, azaz szolgálaton kivűli tiszteket a szolgálatban levő csapattól végleg elválasztani. Nem feladatom e zavarok, valamint egyátalában a délolaszországi magyar legio történetének részletezésébe bocsátkozni. Az eddigieket is csak annyiból tartottam szükségesnek felemlíteni, amennyiben b. N.yáry Albert élettörténetével szoros kapcsolatban állanak. Vetter altábornagy eltávozott ekkor a légiótól s vele együtt törzskarának összes tisztjei is, kik a keretbeli tisztekkel együtt Acquiba, Piemontba lőnek áthelyezve. Acquiban ismét együtt voltam b. Nyáry Alberttel vagy 10 hónapon át ; és a bizonytalan jövő feletti merengéseink közepette leggyakrabban az képezte beszélgetésünk tárgyát, hogy a várva-várt háború elmaradása és következőleg reményeink meghiúsúlása esetében mily módon fogjuk hasznosítani kényszerű künlétünket. B. Nyáry Albert történelmi kutatással, én pedig a publicistikai téren véltem legjobban érvényesíteni tehetségemet. És aggályaink csakugyan alaposak voltak. Eljött az 1862., a nélkül, hogy hábo-34*
