Századok – 1886

Tárcza - Egy soproni emlék. Zichy Antaltól 369

370 TÁRCZA. Imre által is leírt érdekes szent-Mihály templom küszöbét, s egyenként figyelműkre méltatták annak számos kincseit. De, ha jól tudom, figyelmen kivül hagyták azt a festményt, mely jobbról a sekrestye ajtaja felett függ, s mely nekem, ki a képeknek gyermekkorom óta mindig kedvelője voltam, azonnal szemembe ötlött. Közelebb lépve láttam, hogy az egy olajban festett szentkép, vagy tán arczkép lehet, de fekvő helyzetben, mint a Moldván úszó nepomuki szt.Jánost festik olykor, különben majdnem életnagyságban : javakorbeli szép deli alak, barna hosszú hajjal, papi öltönyben. Tudakozódásomra azt mondák, hogy az éppen egy Zichynek az arczképe. A festmény sarkán e magyarázat áll : K. D. C. gondolom hibásan G. helyett, mert nem volt Comes Z. (= Reverendus Dominus Georgius Zichy) de eadem 1J P. (= Parochus) et В. (= Beneficiatus) A. S. G. de J. (Abbatiae Sancti Georgii de Ják) Obiit 25.decemb. 1674. Aetatis suae 45. A szentírási szöveg pedig, mely reá alkalmazhatónak találtatott, az Ecclesiastici 4. Fej. 7. 8. 9. verse, s így szól: Justus autem, si morte praeoccupatus fuerit, in refrigerio erit. Senectus enim venerabilis est non diuturna, neque annorum numero computata. Cani autem sunt sensus hominis et aetas senectutis vita immaculata. Mondanom sem kell, hogy utánna jártam a dolognak. A vándorgyűlés előtt is jó emlékben álló, jeles műveltségű, Poda soproni apát-plébános legkészségesebben szolgált felvilágosítással, melylyel habár ez csak egy kis törmelék, mint mégsem egészen megvetendő adalékkal akarok szolgálni a mélyen tisztelt m. történelmi társulatnak. Kalechiák Péter nevű káplán és beneficiatus a soproni plébániáról dicséretes szorgalommal, s vonzó közvetlenséggel egy nagyon részletes, naplószerü krónikát vezetett, melynek mindenképen felette érdekes és több irányban világot vető adataiból, a korán elhányt egyházférfiú és hazafi életrajzának némi töredékét összeállíthatjuk. Röviden fogom azt ismertetni ; az egész latin szöveget nevezett főt. Póda apát-plébános barátom szívességéből a t. történ, társúlatnak rendelkezésére bocsátom. Krónikánkból kitetszik, hogy a város népessége túlnyomólag lutheránus lehetett, s a kisebb számú katholikusoknak küzdeni kellett az egyenjogúságért, mert csakis 1672. szent-György napján történt, hogy isten kegyelméből s végre valahára (tandem aliquando !) a külső és a belső városi tanácsba (senatusba) bevették őket, míg azelőtt emberemlékezet óta egyet sem fogadtak oda be, megvetve ő felsége világos parancsait, sőt az ellenök 3200 frt erejéig megindított bírói eljárást is, melynek következtében két falú, Kilinpacli és Ossindorf (?) confiscáltatott és elfoglaltatott tőlök, »iure« — mondja a krónikaíró. *) Az első Zichy gróf (István) 1687-ben, az első Széchenyi gróf 1697-ben fordúl elő.