Századok – 1886

Tárcza - Mikulik József necrologja 189

TÁRCZA. 189 tatta. A Beresényiek Francziaországban nem váltak francziákká : ők magyarok maradtak a távolban is ; (érdekesen lehet ezt bizonyítani saját leveleikből, s hogy a magyar nyelvet még az ott születettek is folyékonyan beszélték s írták.) Ok a Bourbon-királyoktól, XIV., XV., XVI. Lajostól nagy kitüntetésekben, jótéteményekben részesülnek vala, s ezért hálásan ragaszkodván hozzájok : összenőttek a Bourbon-dynastiával. Mint hü royalisták : XVI. Lajos bukásával, ennek fivérét kardjaikkal fedezve, menekülnek vele Ausztriába, s teljes erejükből igyekeznek, hogy jóltevőik családját visszasegítsék törvényes trónjukra. Ok legitimisták : Bercsényi Ferencz és V. László vitézül harczolnak a forradalom és a forradalom császárja I. Napoleon hadseregei, — de nem Francziaország ellen. Harczolnak a Bourbonok jogáért, a trónbitorló ellen. Ez a fölfogás vezérlé a két Bercsényi kardját. S ebben nincs semmi ellenmondás; ez tökéletes consequentia, — a mint majd annak helyén bővebben ki fogom fejteni. Végre, a mit a t. bíráló némi szelid rosszalással megjegyez, hogy pl. a Bercsényi II. Imre vagy I. Miklós életénél egynémely aprólékos adatot kár volt felhoznom, — rövid válaszom ez. Igaz, hogy az ilyesek az elbeszélés fonalát némileg zavarják : de ha már kutatásaim közben a kezeimbe kerültek, én családtörténetet, tehát egy darab kor-, cultur-, jogviszony-és birtoktörténetet is írván, már csak a lehető teljesség szempontjából is hibának tartanám az ilyeneket merőben mellőzni. Mert az ilyes jelentékteleneknek látszó adatkák is nem minden érték nélküli mozaikkövecskék a nagy kép keretében, s egyiknek a mívelődéstörténet, vagy ár-, értéktörténet, a jogszokások kutatója, másiknak az illető vidék monographusa stb. hasznát veheti. Miért maradjanak tehát, immár búvár kézre kerülvén, örökre eltemetve ? Inkább ártsanak valamit — ha ugyan ártanak — a mü compositiójának, — csak másoknak használhassunk velők ! Még hegedni sem kezdett a seb, melyet történetírásunk egy régi, kipróbált harczosának, egyik első rangú munkásának kora elveszése ütött, s alig pár nappal később egy újabb gyászjelentés újabb veszteség hírét hozá. Mikidik József., egy reményekben gazdag pálya küszöbén, alig pár hóval irodalmunkban számot tevő első nagyobb munkájának megjelenése után, alig 34 éves korában elhunyt. E füzet hozza e munkájának behatóbb ismertetését, s e füzet hozza utolsó munkáját is, hasonlag egy bírálatot. A gyászhírt is e füzetnek kell hoznia, hogy vele is kevesebb munkása van a történetírásnak. THALY KÁLMÁN. MIKULIK JOZSEI Szül. 1852. jan. 24. — f 1881