Századok – 1886

Tárcza - Mikulik József necrologja 189

190 TÁRCZA. Önmagát küzdötte fel fáradsággal e's akadályok között, de erős akarattal és szívós kitartással egész odáig, a hol már elismerést vívott ki magának s nyugodtan nézhetett a jövő elé. Tanúit kitartással és nélkülözések közt, összegyűjtötte a jövendő aratás anyagát, s midőn az első kévét bemutatta, akkor esett szorgalmának áldozatáúl. Született Dobsinán szegény bányász szülőktől, s ott is kezdte meg tanulmányait sok nélkülözés közt, de nagy szorgalommal ; Rozsnyón folytatta és Eperjesen végezte be, s letette az ügyvédi vizsgát. Dolgoznia kellett, hogy kenyerét megkereshesse, de a mi üres órája maradt, azt tanulásra, önképzésre fordítá. Isten tudja, minő belső hajlam vezette őt történeti kutatásokra — de a helyes utat választá, hogy elő haladhasson. Mint köz- és váltó-ügyvéd szülővárosában nyert alkalmazást s tanácsossá válaszjották. Ez állásában alkalma volt a városi levéltárt használhatni s ezt ő tói is átkutatta. Egy kis német monographiával lépett fel 1878-ban Dobsináról s a jégbarlangról, melyet »A bánya és vasipar története Dobsinán« követett a Történelmi Tárban s 1881-ben önállóan. Ez már egészen levéltári kutatások alapján készült. Grömörmegye gazdag történeti anyaga, mely Bartholomaeides óta meglehetősen elhanyagolva hevert, kínálkozott előtte kutatási tárgyúl s ő emberül hozzá látott kiaknázásához. Bírván a szláv nyelvek ismeretét is a német és latinon kivül, a megye, városok és helységek levéltárai annál több anyagot nyújtottak neki. S éppen abban állott fő ereje, hogy mielőtt valamihez fogott, nemcsak a nyomatott, hanem a levéltári anyagot is összegyüjté. Ezek alapján írta meg » A gömöri ágost. ev. esperesség története 1520—1711« czímü még kéziratban levő munkáját, mely a prot. egyháztörténelemhez igen becses adalékot képez. Szorgalmával s becsületességével megnyerte polgártársai bizalmát s ezek őt polgármesterré akarták választani, de egy szavazattal megbukott. Ekkor, hogy jobban a történelmi kutatásoknak élhessen, felhagyott az ügyvédséggel s lakását Rozsnyóra tette át, a hol aztán a város gazdag levéltára bőséges anyagot nyújtott neki a kutatásra. Azonnal megért benne az eszme, hogy megírja a magyar kisvárosi élet rajzát a hódoltság idejében s kutatásai eredményeiből sok becses anyagot adott ki a Történelmi Tárban, melynek minden folyama hozott tőle becses előtanúlmányokat. Végre elkészült a munkával, megérte annak örömét, hogv sajtó és közönség osztatlan tetszéssel fogadták. Ez ösztönül szolgált neki, hogy újabb munkához, a magyar nemesi élet rajzához gyűjtsön anyagot — sa halál e törekvései közben lepte meg. Jan. 3. értesülvén, hogy Andrássy Manó betléri kastélyába érkezett. Jólészről, hol ipjánál, Bresz erdőmesternél időzött, kegyetlen hideg időben kora reggel ment át Betlérbe, ott szabad ég alatt hosszabb ideig tartott beszélgetés után visszaült a szánba s visszatért Jólészre. Ekkor hűlt meg. Másnap már betegen jött. vissza Rozsnyóra, hol jan. 14. tüdőgyuladásban jobblétre szenderült az oly sok szép reményre jogosító fiatal férfi, kiben alapos tudományos képzettség fedhetetlen jellemmel, lekötelező szerénység s igénytelenség-