Századok – 1886
Értekezések - WEBER SAMU: A lublói vár 141
148 WEBER SAMU. bíráit és grófját, liogy a lelkészeknek minden hiány nélkül szolgáltassák ki a dézsmát.*) Az útazási költség 200 dénárt tett. A lelkészek nagyon is előzékenyek voltak a helytartó és a többi várhivatalnokok irányában. Maczejowszki Nagy-Lengyelországban tett útjáról hazatérvén, 1569-ik évi jan. 10-én a bélai ésmenhardi lelkészek mint alesperesek Lublóra lettek küldve szerencse kivánatokkal és a következő ajándékokkal : A helytartó kapott 3 ezüst kanalat 663 denárnyi értékben, 4 császármadarat és egy 68 dénár értékű nyulat, az alhelytartó 1 aranynyal ajándékoztatott meg, mely 160 dénárban volt; Ganofszky jegyző részére hoztak 10 mérő zabot 80, egy sajtot 65 denárnyi értékben. Ily ajándékokkal de nagy sérelemmel és panaszszal is jöttek. A vár lovai és kocsisai 5 hónapi telelésre küldettek a 13 városi lelkészek házaiba, minden jog, szabadság és kiváltságok ellenére. Állatokat és embereket a szükségesekkel el kellett látni, úgy, hogy méltán jajdúltak fel : »Parochiáinkat lóistálókká változtatták át.« 2 ) De a franczia jól mondja : »l'appétit vien en mangeant.« Lubló váron is mennél többet kaptak, annál többet kívántak. 1573-ban Ganofszky jegyző 100 szekér szalmát, még pedig búza és árpa-szalmát követelt a barmok számára. A főesperes a lelkész-társak nevében felírt, hogy oly terhet rögtön nem viselhetnek. A levéllel egy arany is küldetett ajándékba Lublóra. A felkai lelkész, ki leginkább kikelt a jogtalan követelések ellen, febr. 23-án foglyúl vitetett a vár börtönébe. 3) 16. Maczejowszky János 1575-ben kezdte meg hívataloskodását Lubló váron. A lelkészek mindjárt ez évben megkeresték Rueber felső-magyarországi főkapitányt, kérné meg a helytartót, hogy őket elődje Maczejowszky Miklós követelésétől szabadítaná meg, mely szerint 1000 köböl zabot kellett volna szállítani a várba. 17. Szafraniecz Szaniszló következett 1578-ban. Az ő közvetítésének köszönhető, hogy még ez évben Báthori István, Lengyelország királya a 13 város jogait és kiváltságait újra megerősítette oly értelemben, hogy csak a rendes évi adót fizetik, szabadon választanak lelkészeket és azokat a dézmával fizetik, szabadságukban áll továbbá grófot és bírákat választani, kik ügyeik felett ítélnek és a királyhoz felebbeznek. A bormérés, a malmok és erdők élvezetében maradnak minden további zaklatás nélkül, a mi az előbbi magyar és lengyel királyok alatt néha megtörtént.4 ) !) Matr. Mol. 495. 2) Matr. Mol. 504. 3) Matr. Mol. 525. 4) Anal. Socp. I., 235.
